Márkus Béla kötete az utóbbi évtized legfontosabb tanulmányaiból nyújt bő válogatást, foglalkozik a kanonizáció és az irodalompolitika kérdéseivel, bemutatja és értékeli az erdélyi magyar irodalom, valamint egyéni hangú kortársai jellegadó életműveit. Olyan írók kerülnek reflektorfénybe, mint Reményik Sándor, Bánffy Miklós, Szép Ernő, Páskándi Géza, Sütő András és Cs. Szabó László.

Az Árva ragyogás mintegy 300 magánlevél közzétételével bontja ki az elbeszélő családjának különleges történetét. A levelekhez fűzött kommentárok, meditatív elemzések végigvezetik és beavatják az olvasót az 1950-ben megalakult Magyar Állami Népi Együttes alapító táncosainak, id. Léka Gézának és feleségének, Kacsóh Klárának, valamint szűkebb és tágabb családjuk küzdelmekkel teli mindennapjaiba.

A magyar XVI. század végét átívelő Végvidék-trilógia második, önálló kötete.Rátóti Gyulaffy László, az erdélyi hadak generálisa pályafutásán keresztül ábrázolja, hogyan született az önálló edélyi fejedelemség. A nagyregény szól mindazoknak, akik a küzdelmes múltból máig érvényes tanulságokat akarnak levonni.

Szöllősi Zoltán minden költeménye az önmegértés nagy próbája, mely a Pokol és a Menny útját járó dantei, a kizökkent időt helyretolni kényszerülő hamleti és Krisztusnak az előbbi kettőt magába foglaló, az egyetemes emberi karakterében összegződik. A Szöllősi-vers az Egyetemes Ember eszméjének jegyében áll – ez a legmagasabb rendű központi témája.

Szikra János elemi erővel szólal meg, akár az ószövetségi próféták. A verseiben is inas, szikár alkatú költő éppúgy bővíti a szellemi valóságot, mintha sárból tapasztana otthont, e világból valót, szűkebb és tágabb családjának. Küzdelme nem belső vívódás, finom helyezkedések mozdulatsora, hanem élethalálharc, s nem is a jól végzett munka nyugalmáért, holmi szakmai megállapodottságért, hanem a lélek tisztulásáért folyik.

Papp Endre irodalomtörténész könyve egyszerre tanulmánykötet, amely az utóbbi évek rangos folyóirat-publikációit öleli fel, és egyszerre filozófiai traktátus, amely az irodalomtörténet-írás elméleti dilemmáit rendszerezve oldja fel. A könyv az első fejezetben elméleti síkon (általánosan) tisztázza a nemzeti irodalomszemlélet mibenlétét, a második és harmadik fejezetben pedig modellek és példák segítségével fordul az egyedi felé.