Akkor hal meg az ember, amikor már nem emlékeznek reá – olvasom Stjepan Pavić boszniai szerzetes barátom könyvének bevezetőjében, ahol egykori tanárainak emlékét idézi föl...
Azon a novemberi napon nem esett sem a hó, sem az eső, holott már napok óta erről szóltak az időjárás-jelentések. Az átlagosnál valamivel hűvösebb volt a kora reggel, amikor Somfai János kilépett háza kapuján. Az éles levegő, a sötétség megborzongatta, de csak addig, amíg a sarki ívlámpa fénye szét nem mállasztotta a sűrű homályt...
Molnár az első világháború után sikeres, ünnepelt színpadi szerző volt Pesten és a nagyvilágban...
Kiss Gy. Csabával gimnazistaként a nyolcvanas évek legelején találkozhattam először...
Folyóirat
A múzeumi terület – hetvenes évek eleji – irányítója, Gönyei Antal...
Az „aiszthészisz” ógörög szó, amelyből az esztétika szavunk ered...
2024. november 9-én újra a Pesti Vármegyeháza Dísztermében tartotta...
Harakiri
Luca-napi búza
Két város
Filmek
Hitel-est: Tamási Áron 125.
Közreműködnek: Ekler Andrea, Falusi Márton, Papp Endre, Szász István Tas
Léka Géza legújabb, Dzsó! című verseskötetével a 2010 nyarán elhunyt Kossuth-díjas költőt, Utassy Józsefet szólítja meg. Barátságukat a közös palócföldi származás és a mester-tanítvány viszony kovácsolta szorosra. A kötet versei egyrészt a közösen eltöltött évtizedeket idézik, ugyanakkor úgy avatnak az elmúlt évek részeseivé, szenvedélyes szemérmességükkel, ahogy a régiek meséltek: sallangmentesen,
Tovább
Csengey Dénesnek életében jelent meg nemzedéki esszéje, novelláskötete, regénye, napvilágot láttak válogatott politikai beszédei, majd posztumusz válogatott írásai, de színpadra szánt műveivel önálló kötetben egészen mostanáig nem találkozhatott az olvasó. Meglepő, hiszen a rövidre szabott (kevesebb, mint tizenöt éves) alkotói időszakában a monodráma visszatérő, sőt, az első jelentős műfaj.
Tovább
A költő-irodalomtörténész Nagy Gábor új verseskötetében a gyermeki tapasztalás és a teremtő fantázia felhőtlen gyakorlóterepén találjuk magunkat a 20. század utolsó negyedében, szülővárosán túl is a Vasi-Hegyháton, ahol tanúi lehetünk, miként szelídíti magához, s veszi birtokába nagy- és dédszülei nyelvét, észjárását, kultúráját, mint egy végnapjait élő közösség és életforma utolsó,
Tovább