Jóna Dávid
A térdek remegése
Baranyi Ferenc Roskadó alázat című versére
Félévszázadnyi működő elemlámpa,
fénykarikái ugrálnak a térben,
benne látlak minden suhanó árnyban,
szép szerelmes szövevényben.
Megvan a sarki málnafagylalt,
sápadt tölcsér alja ereszti vérét,
balaton-kék szem, mosolygása sóhajt,
kívánja bizony a beteljesedését.
Sosem volt józan e varázs,
ez adta izgalmát és szépét,
mint érett körtén a szövődarázs
szívtad a nap cukorrá lett fényét.
Harcok vannak, ha ellentmondasz,
kancsalva néz a mindenféle norma,
benned a vágy olthatatlan szomjaz,
lenyűgöz a belső, varázsol a forma.
Szépségről szépséget írni ez a napi lecke,
rejtett zugait kínálja érte az élet,
ha elhiszik, mindegy, hogy szeretsz-e,
szavaidról így is felismernének.
A térdek remegése talán nem is alázat volt,
ha roskadt, nem terhétől, inkább a vágytól,
míg ő a szent elvárások ellen is dacolt,
szedted édes gyümölcsét az eperfáról.
Préselt virágok esnek ki a könyvből
elejtett szirmok
őrzik a titkot
elfakulásig
kicsúszva könyvből
sóhaj a csöndből
hopp itt egy másik
emlékek hamva
földre zuhanva
múltjukat vesztik
padlóra esvén
elporladt eszmény
halottan fekszik
Jóna Dávid (1968) költő, lapszerkesztő, médiatanár. Legutóbbi kötete: Költőpénz (2019).