Marton Réka Zsófia

Vírusvilág

30 ezer éve várja, hogy kiolvadjon.
A tibeti gleccser tűhideg szorításában
Az örök fagy birodalma sem végtelen türelmű.
Merthogy tényleg igaz lehet a mondás,
Miszerint ahogy a birodalmak jönnek, úgy mennek is.
De egyszer a jég országa is feladja:
Területét szétszóratott népek helyett
Parányi mikrobák szétrajzása veszi át.
Pedig mennyi hódító keletkezését
És pusztulását végigasszisztálta:
Csak megült és fagyosan szemlélte, ahogy
Egy babiloni, egy római, egy perzsa
Vagy épp egy napóleoni impérium
Mind átvándorol a történelemkönyvek lapjaira.
Aludtál eddig?
Mi nem őrizzük többé álmodat.
Ahogy évtizedes dögöket csókol életre
A klímaváltozás hercege Csipkerózsika-álmukból,
S Szibéria földjében a fekete himlő készül új majálisára,
Úgy egymillió ismeretlen vírus készül bemutatkozni.
Vajon készek vagyunk köszöntésükre?
Vagy becsörtetnek, mintha ajtót, jómodort nem ismernének,
S lám, eggyel több bekezdés a letűnt civilizációk címszó alatt?

22. századi híradó

Szenzációs lelet az 1990-es évekből
Származó feltárt lakóház.
Na igen. „Kizökkent az idő…”
S üdvösség ide, kárhozat oda,
Bizony mi sem tudjuk helyretolni azt.
Idestova egyre nagyobb szakadék tátong
1200 és 2100 között.
Nincs az a híd, ami összekötné,
Vagy szuperhős, aki befoltozná
A történelem linearitásán esett
Eme óriási black hole-t.
Fekete lyuk, benne nem bolygók vagy a fény
Lelik örök nyugalmukat, hanem
A jobbágy, a céhmester, a lovag és a gepidák
Fénykora lesz csupán sötétség-részecske.
Most azonban elvakít a barokk ablakon beömlő fény,
Mely porszemcséket táncoltat a templomtér pászmájában
Maszkká színezve a homokban derengő csontokat.
Ez a jelen idő.

_{Marton Réka Zsófia (1987) költő. Utóbbi kötete: Tranzit-helyzet (2015).}