Kemsei István

Vadkapor

„Mert élni általában annyi,
mint veszélyben lenni.”
Nietzsche

1.

Más minden csak vadkapor – írta le Marsall,
még Körössy százados korában
(vagy Kőrösy netán Kőrösi, ejtése ugyanaz),
magyarított sváb név,
még a harmincas évekből, a névmagyarítás korából,
pl. így vált nagyapámból Kirchnerből Kemsei,
míg testvéröccséből Templomos,
mindegy ma már a hamis vadkapor,
az elveszett emlékezet,
Körössy (most már legyen így!) századosról se tudható,
nyilas volt-e, vagy kommunista, megjárta-e a Don-kanyart,
vagy voltak-e más bűnei
(kard-ki-kard – szólítaná Döbrentei –, tiszt uram!),
létezett-e?
Minden más. Az időben elszálló vasfogak,
teremtett képzavar, nevek és ősi temetők
eltűntenek. Hosszú koporsó – így Tandori,
Körössy százados egyedül ül a tribünön,
izzadt tenyerén tucatnyi fogadással tétre, befutóval.
Lovak aranyló mezőben: tik-tak, tik-tak, tik-tak.
Festmény címe vagy Jeszenyin-költemény?
Nyelvújítás korabeli képzők halmazán:
-mány, -mény: üget az óra-idő.

_{Kemsei István (1944) költő, író, tanár. Utóbbi könyve: És ne tovább. Válogatott versek (2018).}