Türjei Zoltán

Egy isteni színjáték

– Jó napot kívánok, istent keresek, tudna segíteni?

– Nem tudom, van-e. A transzcendentális osztályon érdeklődjön. Itt a folyosó végén jobbra, majd fel a másodikra. Lift is van, ha gondolja.

– Köszönöm.

– Jó napot kívánok!

– Szép napot, miben segíthetek?

– Nekem istenre lenne szükségem.

– Milyen célból?

– Biztonság, életbiztosítás, ilyesmi.

– …hát ez nem egyszerű, de megnézem, mit tehetek. Egy pillanat, megnyitom a rendszert, ez egy kis időbe telik, ritkán használjuk ezt a programot…, de már meg is van. Feltehetnék néhány kérdést? Így jobban meg tudnánk határozni, milyen isten illene önhöz a leginkább.

– Persze, tessék.

– Életkora?

– 46 év.

– Legmagasabb iskolai végzettsége?

– Egyetem. Szakvizsgám is van.

– Van családja?

– Igen. Feleség és három gyerek. Veszélyesen élnek. Ezért is kellene az isten. Igazából melléjük.

– Veszélyesen? Ezt kifejtené kicsit jobban?

– Betegesek és gyengék az idegeik.

– Értem…, és az ön idegei…, ha szabad kérdeznem?

– Az összeomlás szélén. Szorongásos pánikzavar, nem bírom már.

– Köszönöm, ennyi elég is lesz, akkor nézem, mit találhatnánk magának.

– Van itt rengeteg olasz meg görög, ezeket esetleg megnézheti…

– Olasz?

– Hát igazából ezek rómaiak lennének, csak a legtöbbet már vidéki telephelyeken gyártják, Modenában is van, meg Toszkánában több helyen.

– És mit tudnak?

– Mindegyik egész másra való, tulajdonképpen ezekből sokat szoktak összegyűjteni, de az az igazság, hogy elég rapszodikusak, önnek pedig ugyebár a biztonság lenne a fontos…

– Igen, igen…

– …és hát a görögökre kb. ugyanez igaz, szerintem nézem tovább.

– Jó, köszönöm!

– Vannak távol-keletiek, az is jó sok…

– Kínaiak?

– Nem, ők ezzel nem foglalkoznak.

– Nocsak, olyan is van?

– Igen, ez inkább India és környéke, de azt nézem, hogy ezek olyan újrahasznosíthatók, meg egyfolytában mozgásban vannak, és állandóan vissza kell térni, szerintem ez sem az, amit ön keres…, bár érdekes, színes és erősen kötődik a csillagászathoz, az önt érdekli esetleg?

– Érdekel, de nem nyugtat meg.

– Viszont itt látok egy izgalmas dolgot, mondjuk, ez nem isten, inkább csak tanítás, vagy hogy úgy mondjam, létforma, de végtelen nyugalmat kínál.

– Ez nem hangzik rosszul. És ez mennyibe kerül?

– Sajnos nagyon drága. Rengeteg időt igényel, és csak lassan mutat eredményt. Állítólag a végén el lehet jutni a totális semmihez, ami maga a végtelen megnyugvás, bár a vélemények szerint ez eddig még senkinek nem sikerült, vagy talán egynek. Mondjuk ő a producere az egésznek.

– …hát én valahogy inkább a biztosra mennék, köszönöm. Meg jó lenne egy istennel megoldani. Egy személy, akihez mindig lehet fordulni. Tudja, mint mondjuk egy ügyeletes.

– Igen, van ilyen is, ráadásul ez ingyenes…, és most nézem, azt mondja…, mindent tud…, hát ez érdekes, de ezt írják róla.

– Ez nagyon jól hangzik, talán túl jól, nézzük azért meg alaposabban!

– Igen, szóval érdekes, mert mindenható, de nem nagyon használja, vagy ha igen, elég furcsa dolgokra, és ráadásul egyszer keresztre feszíttette saját magát.

– Jéézusom!

– Hm… igen, ez kicsit kellemetlen, mondjuk…

– Igen, már emlékszem, erről olvastam valahol, nem tudom…, nekem ez olyan érthetetlen…, és én szeretem érteni a dolgokat, nincsen valami kicsit normálisabb?

– Látok egy elég határozott figurát, meg is véd, bár megkéri az árát.

– Na, ez jól hangzik! Mi az ára?

– Elég jóba kell lenni vele és gyakran ki kell engesztelni. Szigorú szabályok között lehet csak használni, viszont ígéri a megváltó eljövetelét. Mondjuk, nem ír dátumot, szóval tulajdonképpen nincs reklamálásra lehetőség, ha nem jön el…, hát hogy úgy mondjam…, az ön életében.

– Na jó, hát ez nonszensz, ilyet nem. Látom, tényleg nem egyszerű ez…

– Igen, sajnos, ezzel kezdtem.

– Nem lehet, hogy nekem kellene istenné válnom?

– Ez is lehetséges!

– Tényleg, hogyan?

– Sok pénz kell hozzá, amit először is be kell fektetni. Egy idő után ebből még több pénz lesz, amit viszont újra be kell fektetni. És hát itt már kell némi kapcsolati tőke is, amit azonban pénzzel meg lehet szerezni. Ennek segítségével tovább kell forgatni, amíg még több nem lesz. Ezen a ponton már azonban szükséges kapcsolódni a nagypolitikához. Ez sok pénzzel szintén lehetséges, de nagyon ügyesen kell lavírozni. Így lesz aztán rengeteg pénz, majd még több, és előbb-utóbb isten lesz magából.

– És az nekem jó lesz?

– Azt nem tudom, ezekhez az információkhoz mi nem férünk hozzá, de az biztos, hogy irányítani tudja majd az embereket. Eljátszhatja nekik a jót is meg a rosszat is. Vagy akár egyszerre mindkettőt.

– De ez csak egy hülye színjáték, nem lehet ezzel az istenséggel valami komoly dolgot kezdeni?

– De igen, csak azt senki nem fogja komolyan venni.

– Hát maga rendesen feladta a leckét! Tudja mit? Elviszem azt a szerencsétlen ingyenest.

– Komolyan? Aki keresztre feszíttette saját magát? Mire megy vele?

– Semmire. Majd én fogok rá vigyázni. Nehogy még egyszer megtegye.

– …

_{Türjei Zoltán (1976) költő, filozófus, tanár. Utóbbi verseskötete: Térkép helyett (2014).}