Novák Valentin

A fény elől

négymilliárd éve itt vagyok
tudatom azóta ezerképp gagyog
én látom majd utószor a vén Napot
hogy rám hízik plazmája végül
és háttérbe kékül

voltam létforma már nem is egy
jégbe fagyva hőforrással elegy
ma sem tudom balsors vagy égi kegy
hogy emberként áltatom magam
mint retardált savant

fény elől egysejtűként kitértem
üregben szárnyas árnyat féltem
úszó gnúként pikkely-sorsot tűrtem
ne mássz soha égibb gúlakasztba
a neked jobb szinten
bőröd kiakasztva

nem zöld nem sárga most vörös a vérem
négymilliárd éves rosszkedélyem
kaloda-törten ezt is leélem
a búsképű sors üzeni menekülj
magadba elbújdoss
végre semmibe dűlj

négymilliárd éve itt vagyok
voltam létforma már nem is egy
kaloda-törten mind leéltem
a fény elől – célként – jól kitértem

Könnyű hasonlat

Majd leülepszik százezer év alatt
s lesz egy színes réteg
a mikroműagyag
mint
földtörténeti kor
mit majd jól kivet az
emberolajtól fekélyes földgyomor

Regénydal

Leraktam ezt a terhet –
tíz év regényvajúdást.
Elkergettem a csüggedést,
a süketnéma Júdást…

Most ragyog kezemben
ötszáz lap regénykorpusz.
Küldjem el; lesajnálják?
Nem tudok más metódust.

Mit tesz szerkesztő szike
túlhordott, szent fiammal?
Keresztre feszítik-e
pocsékló diadallal?

Kell-e kimódolt testét
kerékbe töretni szét?
Lehetne fiók éke,
vagy szétszórt miszlik-szemét.

Csatolom. Döndül Enter.
Sorsba vetem most egy-fiam.
Tán megbocsát, ha rajta
tízezer szempár vigan…

Teraszon

Itt van Isten. Tudom, a szomszéd asztalnál ül.
Ezt már sokan érezték költőkasztból valók.
Januári fény- és hőözön.
Aranylik a sör. Rubintlik a bor.
(Miattam van itt!)
Nézi a teremtett világot. Sörhab-hetedik-napot.
Nézi a fényt, ahonnan kirúgta a nem oda valót,
mert sok volt benne a szárazanyag tartalom…

Szűk íven megy le a Nap. A Naparc – Istenmosoly.
Megkér, míg vécére megy, szemmel őrizzem holmiját.
Csillagokat vizel… Megköszöni. Elköszön.
Látszik rajta, köszöni – jól van.
Habzó, frissen csapolt csillagködök viselték gondját.
Ballag a váci pályaudvar felé.
Mintha semmi köze nem lenne hozzánk…

_{Novák Valentin (1969) író, költő. Budapesten él. Legújabb kötete: A szolnoki csata (novellák, Hungarovox Kiadó, 2021).}