Vasas Tamás
Jelöletlen felhő
Fákat láttam, de nem mag terményeit. Kilapult sündisznókat, megálmodott víznyelőket, hencegő szélerőműveket, a közelgő vihart. Beálló vonatokat, Szolnokot. Az én fedelem a fejem felől lassú, pöffeteg felhőként délnek vette az irányt, szemmel követtem, amíg bírtam, amíg csak jele volt az égen.
Amerikai CV
És akkor jöttek a Gyurcsánynak azok a vicces bohóckodásai. Igen, jó, az én időmben már a Másiknak, de ennek nincs jelentősége. Sok minden történt ezek után. Szemtől szemben álltam egy emberrel, a kezében fegyverrel, a föld felé tartotta, de elmondta, azon gondolkodik, hogy lelőjön-e. Egy kisebb hivatalos kommandó majdnem letartóztatott papi ingben, mert betörőnek hittek, megszúrtam magam egy veszélyes növénnyel, szóval megcsodáltam a megcsodálhatatlanságot és megharapott egy őzike. Láttam az Empire State Bulding utolsó emeletéről a Szabadság-szobor elmekabinjából minden nap útra kelő gyöngyházszínű hollókat. Nem azt éreztem, hogy baj van, csak azt, hogy az adott rosszban változik, reményt keltően mozog valami. Nincs mese. Egy tipikus fiktív, önéletrajzi fickó lettem. És leszek és maradok.
Correctio
Itt valami nagyon félrecsúszott. Nem józanodtunk ki. Még úton vagyunk a Féregmúzeum Vészkijárata felé. Szokványos délután. Egyelőre semmi. Egyelőre csak annyi, hogy rájöttünk, a mi üdvösségünk nem bújt el Cristiano Ronaldo góljaiban.
Gyerekeknek
(egy kis szerelem & 12 alatti AA apokrif) Megtanulni, honnan szép talpra állni. Onnan megtanulni talpra állni. Onnan aztán talpra állni. Majd lecsücsülni. Újra. És próbálgatni újra és megint.
Ollókezű Edward várkertje Pesten
Először is: Nem teljesen úgy történt, bár lehet értelmezés kérdése. Nem akarok rád licitálni. A postáról jöttem ki, rám kellett várnia, miattam nem tudott bemenni, felhőtlen töltögetése az ajánlottaknak. „Lassabban nem ment volna?” Még azt is hallottam, ahogy a járókerete nekicsapódik az üvegajtóknak. És Amon Göth nézhetett így a valóságban Itzhak Sternre, én legalábbis ennyit tudtam elraktározni abból a tekintetből. De ki tudja, hányszor tíz év, hányszor hány stroke, ránéztem és azt láttam, ő a gyengébb. Figyeltem és láttam: Ő a gyengébb. Másodszor is: Variálhattam volna. Egy csinos, szőkehajú lánnyal heverünk hason a Várkert füvében, megcsókolom a vállát és közlöm vele: „Haza kell mennem, mert otthon hagytam a gyógyszereimet. Csak ez nem történt meg. Bár értelmezés kérdése, ha lehet, bizonyos értelemben igen.
Vasas Tamás (1989) költő, slammer, rajzoló. Kötete: Stílusgyakorlatok a kiábrándulás nyelvtanára (2020, Napkút Kiadó).