Acsai Roland
Pásztortáska
Leng a pásztortáska az őszi nyárban, erre-arra most szomorúan újra. Mint a láncfűrész zaja, zúg a múlt ma: fái kivágva. Károgó holló repül itt el, ében. Tölgyfa makkját útra bocsátja, hullik. Hull levél le, útra bocsát a múlt is – elköszön éppen.
Szöcske
Esti pinty szavára figyelsz: misére. Füst a kéményből ki se száll az égbe. Fest a mindenség panorámaképet ágecsetekkel. Macskaként dorombol az őszi erdő. Szöcske lába zizzen, az őszt kizengő. Száguldó napokra lehull a felhő – vége lesz egyszer.
Köd
Mekkorára nő odakint a köd ma? Függönyünk meglengeti láthatatlan szél. A tévében mesefilm megy: ismét- lés, de azért jó. Újra nézi lányom a nagyszobában. Óvodába nem mehetett. November nyolcadik napján a köd ég alatt száll, függönye lebben.
Kanárisárga
Bent a zebrapinty a kanárival van egy kalitkában: fütyörésznek. És kint cinke énekel fatetőre szállva. Hallgat az űr fent. Most egész közelre repült a cinke, itt dalol fölöttem az ágon ülve, és felelget társainak kanári- sárga levél közt.
Sebtapasz
Stációi ködbe bevésve ősznek, szürke márványtömbbe faragva, merre rózsaablak nyílik a kerti ágon – rozsda a dróton. Fára mászik ott a gyerek magában, homlokára hullt falevél tapadva, és nyakára is. Leveszem kezemmel: sebtapasz ősszel.
Léghajó
Léghajó vár lent a Ligetben állva. Padra ülve nézem a gömb alakját. Nem repül ma fel. Kitakarja alját télies égnek. Nő jön, és beszél a mobilba halkan. Boldogan futó kutyusok lihegnek. Szürke tornyok fák tetején. Szorongás vázlata, skicce.
Acsai Roland (1975) író, költő, műfordító, drámaíró. Legutóbbi kötete: Titusz, a hős (2022).
(A szerző megjegyzése: a versciklus szapphói-strófákban íródott.)