Juhász Zsuzsanna

Ötlet

Fekete szájlenyomatok egy papíron.
Barlangszájak az embertérben.
Ilyen egyszerű lenne minden, míg
beszélek: nagyobbra nyitni és
szorosabbra zárni már nem tudom:
ordítok – elcsendesem.

Manifesztáció

Föltartott kezek a pornak,
földtelen lépések, lepke-
szeszély az irányban.
Pedig csak egy teherautó
reflektorában a bűnnek és bűn-
telenségnek ígérete
a találkozásra.

Öregálom

Szőkésbarna és zöld.
Még nem egypillantásnyi az arcod.
Még orosz mezők és virágkosár.
Golyópárbajba küldött szelek.
Még gilgálkő minden ujjperced.

Mama

Nem találhatok már oda vissza,
pedig felszentelésre várt ott
minden pillanat a templomhuzatban,
pedig csak szél volt, szélölelő szél,
s most a világ idegen felekezet.

Körbehordozás

Közeli, mint a kígyófejárnyék.
Még perce sincs, boldogító
asztaltánc-rágondolás.
Csillagsugár formában a játékok.
Egy az idő. Amibe a test bele-
nyugszik, félrefordul.

Pokoljáratok

Kipirulnak a függönyök,
hátrálnak a fák,
a fércmezőkön fesztelen krákogás,
rühesedik a csillagbőr
feldőlt fejünk alatt.

Szabad a gazda a versírás kertjében

Csobbanás kell a kőnek, botlás a madaraknak,
félrecsúszott szinkronhang-oratóriumok – költői
megdicstelenítés: 60 Ft/órában tanítani a földön-
járást – nekem, aztán neked is, hogy szövetnedvem
összetételéé legyen az utolsó szó, s az én jogom
az érintésgyűjtés a megpofátlanodó társasjátékaink
között. Félreanyátlanodnak a fák, az utcák
analfabéta várakozásban, most kopnak a
gyerekmatricák a sakkmatt füzetekben. Elő-
tanulmányokat folytatnak az ivarsejtek a gyerekölekben.
Néhány csukló, néhányszor öt ujjat ültet el,
Egyszerű, naiv intarziának a megéjülő asztalokon.

_{Juhász Zsuzsanna (1958) az ELTE pszichológia szakán végzett. Prózakötete: Hát micsoda nő ez (AJ Téka, 2022).}