Szondy-Adorján György
Kötelesség
Az ember könnyű teste végül vágytól nehezebb, a ragyogás bármely pontján áttörhet a szív, még ha éppoly távol is áll tőle a kényszerű lebontás. Pár bábu földobálására oszlik minden varázslat szentsége, esetleg tányérforgatásra, porondra szólít kötelességünk nevetségesebbje. Jövőm hamvait rég fejemre szórtam, sebességem a jelenlét szerelme, összes földünk enyém, tiéd, övé. Majd ahol a kép és ahol a szó van, szétfoszlik a név s az anyag fegyelme, ha megérkezünk vallásunk fölé.
Egyensúly
Ez nem a kitöltetlen űr. Csupán a hely, ahol nincs már meg a test, az út nyomaira bomlik, és a szabadság első mondata egy keskeny ajkú vers. Kis árkok ültek szemei alatt, halvány arcát nem felejtjük el. Körülnéz, jelen helyzetéhez képest kijelöli a pokol irányát magának, a lovak közé csap, lehunyt szemmel élvezi a vágtát. Vékony szálon inog a feledés árkai fölött, egyik kezében homok, másikban az Úr vacsorája, az egyensúly gyönge lejtő, alján a legmagasabb ponttal.
Szondy-Adorján György (1971) költő, író, Csíkszeredán él. Utóbbi kötete: Másik szememben a vessző (2023).