Rumpler György
Nem mozdítható
kötelmek az éjszakától is és az érces homály bűvölet szülőföldje a szobában rekedt fény lassú láz zavaró némaságban végződnek átkarolom klaviatúrám mint szeretők a múló időt alig két nap és költözünk az előszobában magasodó dobozok folyton ösztökélnek sarkaik kifémesedtek csak fáradt vagyok több mint százéves házunk bűvölet szülőföldje gangján összefutnak beszélnek a XX. század legendái miképpen szereteted maradandó ahogy az emlékezetünkbe keretezett képek nem mozdítható három óra alvás után testem nehézkedése minden ponton számottevő éjszaka mellém feküdtek hiábavalóságaim mint mindenki másnak kávét készítesz nekem nyugtatgatsz gyermekünk nem mozdult az alkonyat érkezése óta csak pihen áldottan kikerekedetten végtagjaim a mozgás és a tér törvényszerűségei ellenében léteznek második kávém testesebb és forróbb tavában bámészkodom van bennem valami kimondatlan nem mozdítható inkább aludnék állva is tudnék kétszer ellenőrzöm kulcs iratok némi készpénz integetsz az ablakból téglák rugaszkodnak el falaktól mielőtt leesnének lebegnek megtanulhatnám egy életre a metróalagútban a léghuzat folyton a felszín felé kapaszkodna a peron magányával üldögélek szundikálok tajtékos fehér lovon Gojko Mitic ellovagol gyermekkorom sokszor láttam korábban is láttam vörös hajkoronával fiatal lány nézeget szép látvány lehetek nem mozdítható döcög az 1-es villamos minden kapaszkodó markolható álmok gondoskodnak az egyensúlyról óbudai macskakövek felett átlebegek sebezhetően tinédzserek vonulnak egymásba kapaszkodnak nem mozdítható szavakkal rohan a lift csendben kattan elférünk egymás mellett sokan neonfényben amerikai konyhás egy korszak lelke 9 órakor ketten érkeznek bútoráruházból szakemberek két óra alatt minden a helyén lesz biztosítottak rögzítettem magamban én három napig csak szenvednék pontosan tudod mire vagy képes ötven felé a gyerekszobában felszabadítok némi helyet ágyunk ott lesz kisfiúnk közelében bólogatnak végül hárman jöttek áprilisban várjuk gyorsan repül az idő terhelhető kipróbálom ruganyosságát az idő gyönyörű gátszakadás következhet a fürdőszoba bútor a tükör magassága éppen jó a bőrkanapé itt lesz kijelölöm a levegőben összerakják negyed óra alatt mire vagyok képes tudom pontosan az ebédlő asztal egy hete kész van nem mozdítható ments meg Uram a látszatoktól alattam macskakövek a Fő tér körülöttem gyönyörű a kilátás a villamosról ember emberben mint egy átok a sötétség szemben nézem magam andalítón dülöngél a metró- szerelvény csukott szemmel élvezem létezésem partot ér mire vagy képes mikor jön az ébredés a mozgólépcső felszíneket ember embert követ átgyalogolok a Corvin-negyeden fiatalok közé keveredek unatkozom hallom egyikük szavát tekintetét lezárta az előttünk elterülő fűtött oktalanság az idő gyönyörű gátszakadás három emelet felfelé megsimogatod arcom ki tudja mit hoz még ez a délután megérkezett az ingatlanközvetítő fél hat után egy fiatal férfival cikázik tekintete mekkora méricskéli az az ajtó hová nyílik ki lehet próbálni mondjuk mosolyogva elbúcsúzunk nem jön vissza túl magas túl régi és nagy felesleges felsorolni nem mozdítható szavakkal tíz percre lefekszem hasogató fejjel összeszorul az idő alig marad hely lélegezni még mindig iratokat pakolsz nem lehet kibírni kipakolod a konyhaszekrényeket mennyi csetresz Nagyanyám szavajárása a XX. század legendája tiszta az ég 23:57 semmiségeket szólongatok a nappaliban nem mozdítható szavakkal nincs más velem csak a klaviatúra fénye múlt idők másodpercnyi sötétségek virágzik az amerikai konyhás magány az érces homály bűvölet szülőföldje a szobákban rekedt fény lassú láz mire vagyok képes ötven felé tudom pontosan éjszaka mellém feküdnek hiábavalóságaim mint mindenki másnak Józsefváros ma éjszaka táncolunk utoljára
Rumpler György költő. Legutóbbi kötete: A lélek körberajzolása (2013).