Kiss Gy. Csaba
Pataji levelek
Für Lajos elfelejtett könyvéről
Jól emlékszem 2015. december 21-ére, amikor két évvel halála után pesti házuk falára (Damjanich u. 42.) odakerült emléktáblája. Sokan voltunk ott azon a nem túl hűvös őszvégi napon. Tisztelői, barátai, ismerős és ismeretlen arcok. Azok közül, akiket a nagy történelmi fordulat viharos szele a politika élvonalába sodort, ő volt az egyik legnépszerűbb személy, mondhatni a humán értelmiségtől az egyszerű emberek hosszú-hosszú soráig.
Ama történelmi időkben 1989. december 16-án tartottuk Budán a MOM Művelődési Házban az „Interfórum” rendezvényét, ahová a megújuló Közép-Európa képviselőit vártuk: Kelet-Berlintől Prágán és Pozsonyon át a szlovákiai magyarokig. A tanácskozás kezdete előtt lépett hozzám egy géppel írt levelet előhúzva táskájából Antall József. Egy hölgy címezte az MDF újdonsült elnökének. Hosszú sorokban nagy elégedettséggel dicsérte úriemberi föllépését, kifejezve örömét, hogy őt választották első embernek, erősen hangsúlyozva, hogy szerinte mennyivel alkalmasabb erre a tisztségre ő, mint az egyébként derék Für Lajos. Mikor hirtelen a véleményemet kérdezte, tétován csak annyit válaszoltam, sokféle véleményt hallani. Pontosan tudta Antall, hogy az MDF táborában kisebb az ő népszerűsége.
Évekkel azelőtt (pontosan 2007-ben) olvashattuk már Für Lajos önéletírásának-visszaemlékezéseinek második kötetét („Fölrepülni rajban” – Utak a Fórumba). Tudtam arról, hogy írja a folytatást, hogy létezik egy ilyen kézirat. Ám csak 2022-ben látott napvilágot ez a harmadik, valójában befejezetlen kötet, melynek lapjait szó szerint életének utolsó napjaiig vetett papírra. Ennek az évnek az őszén kaptam meg özvegyétől, Biró Friderikától a könyvet: A Fórum (A mozgalom tündöklése – 1988. január–1990. április). Végigolvasva úgy érzi az ember, szinte hozzákívánkoznék a címhez kiegészítésül a megjegyzés: és hanyatlásának okai. Hiszen lépten nyomon olvashatunk azokról az ellentmondásokról (legyenek azok a korszak magyar helyzetéből vagy személyes ellentétekből adódóak), melyek az MDF későbbi lejtmenetéhez vezettek. Sok helyen érez az olvasó a szövegben csalódottságot, némi keserűséget.
Próbáltam utánanézni a könyv fogadtatásának, szerény kutakodásom szerint szinte visszhang nélkül maradt. Mintha elfelejtettük volna mi, egykori harcostársai is. 2022 decemberében volt olvasható róla egy rövid ismertetés Hujbert Istvántól a fideszes Vác Online portálon. Talán azzal is összefüggött ez, hogy Vác városa Für Lajost díszpolgárává választotta. Mi lehet az érdektelenség oka? A közelmúlt fokozatos eltűnése a közösségi emlékezetből, a társadalmi közömbösség? Mintha nem tartoznék a magyarság erényei közé az őszinte szembenézés történelmünk nagy fordulóival. Mert egyébként fontos forrás ez a mű jelenkor-történetünk jobb megértéséhez. Nemcsak a személyes vallomás hordoz számos érdekes tanulságot, hanem a háttér kevéssé ismert jelentős mozzanatainak a bemutatása is. Arról szintén meggyőzheti az olvasót, milyen hiányai, mulasztásai vannak a jelenkor-történeti kutatásoknak. Fontos erénye a munkának, hogy a szerzőnek volt módja saját följegyzéseit, emlékeit szembesíteni a korabeli titkosszolgálati jelentésekkel. Hogy miként látták ők. Némelykor az az embernek a benyomása, hogy a kommunista „szervek” pontosabban látták az ellenzéki csoportok súlyát és jelentőségét, mint egyik-másik későbbi szakmai szintézis (helyenként például Csizmadia Ervin vagy Bozóki András munkái).
Für Lajos tisztában volt vele, hogy milyen következményei lehetnek a privatizációs törvénynek (az 1988. VI. törvény a gazdasági társaságokról), mely a következő év januárjától lépett életbe, s ami lényegében lehetővé tette a kádári menedzserelit gazdasági hatalmának átmentését. Tegyem hozzá: a Magyar Demokrata Fórum nem követelte a kerekasztal-tárgyalások során a megegyezést a gazdasági átmenet szabályairól. Nem véletlenül eleveníti föl részletesen a szerző 1988. június 16-ának kora délutánját, amikor a Hősök terén készültek emlékezni 1956-ra, és ő nem mondhatja el beszédét, mert gumibotos rendőrök állították meg őket. Dulakodni kezdtek az első sorban indulókkal, Rácz Sándort le is tartóztatták, őt is fenyegették, de nem fogták le, a lökdösődésben pedig földre esett az előkészített koszorú. Annak a napnak hazai és külföldi híreiből, történetéből nem maradtak ki az ismert szabaddemokrata vezető személyiségek. Nekik sikerült elmondani a beszédjüket, Für Lajosnak nem. Később pedig ő nem fért bele az egyoldalú ellenzéki narratívába. Emlékező szövege végül az emigráns Bécsi Naplóban látott napvilágot. Egy esztendővel később sem kaphatott szót Für Lajos ezen a napon a Hősök terén az emlékezők között (akár mint debreceni ’56-os), mivel a Történelmi Igazságtétel Bizottság úgy döntött, hogy a kegyeleti aktuson ne szerepeljen olyan személy, akit politikusnak lehet tartani – mintha éppen Mécs Imre vagy Vásárhelyi Miklós nem lett volna az.
A II. Lakiteleki Találkozó után néhány nappal ’88 szeptemberében tartottunk Esztergomban környezetvédelmi fórumot. Ezzel kapcsolatban leplezi le a szerző Kodolányi Gyula hamisítását, aki azt állította egy újságcikkben (Magyar Hírlap, 2007. október 1.), hogy ott találkozott volna Erhard Busek osztrák néppárti politikussal Antall József. Való igaz ez volt az első olyan fórum, ahol külföldi politikusok is fölszólaltak. Az osztrák vendég nagyhatású előadást tartott, az vízerőmű fölépítését pedig cseh vendégünk, Bohumil Doležal is bírálta. A szerzőhöz hasonlóan én sem emlékszem Antall József jelenlétére. Arra viszont igen, hogy Busek meghívta az MDF küldöttségét (erről sem volt szó a cikkben) egy bécsi rendezvényre. Talán itt érdemes röviden kitérni Antall József és az MDF kapcsolatának kezdeteire, hiszen ezzel kapcsolatban sok a tisztázatlan mozzanat. Kezdjük azzal, mindmáig nem tudjuk, mikortól számított Antall szervezetünk tagjának. Részt vett a II. Lakiteleki Találkozón, ahol aláírta a részvételi ívet. Ám itt több száz belépési nyilatkozatot is szétosztottunk. Hogy létezik-e általa aláírt példány, ezt eddig senki sem bizonyította. Ismeretes, hogy annak az évnek az őszén Antall még fontos kapcsolatban állott az újjászerveződő Kisgazda Párt aktivistáival. Tény, hogy több alkalommal eljött novemberben a Hitel szerkesztőségében tartott tágabb körű (ha úgy tetszik, informális választmány) szakértői megbeszélésekre, mindenekelőtt Csoóri Sándor ajánlására és javaslatára. Joggal hívja föl a figyelmet könyvében Antall József publikált életrajzának pontatlanságaira Für Lajos. Nyilvánvaló, hogy az egykori miniszterelnök alakja köré mítoszt építő tevékenység – beleértve a Blokád című film túlzásait – nem segíti közelmúltunk jobb megértését, a józan szembenézést a történtekkel.
Nagy jelentőséget tulajdonít a szerző az Orvostörténeti Múzeumban 1988. december 5-én tartott megbeszélésnek, amelyet Antall József szervezett. A következő névsort adja az olvasóknak: Vígh Károly, Csoóri Sándor, Bába Iván, Göncz Árpád, Szabad György, Mécs Imre, Mészöly Miklós, Szabó Miklós, Bihari Mihály, Vásárhelyi Miklós és természetesen a házigazda. A magyarországi változások meghatározó eseményeként tárgyalja ezt az összejövetelt – Antall József stratégiai elképzeléseit tekintve. Bizonyára van benne némi igazság. Azt azonban nem hiszem, hogy olyan megállapodás körvonalazódott volna, amely a kormányalapításig és az MDF–SZDSZ paktumig vezetett volna. Magam is jártam vagy két alkalommal novemberben, kisebb körben, Antall József munkahelyén, úgy éreztem akkor, hogy széles körű tájékozódásba kezdett a politikai lehetőségek terén. Tudjuk, december 1-jén még Grósz Károlynak is írt levelet – talán egy 1945-öshöz hasonló kompromisszum lehetőségét mérlegelte. Ne felejtsük el, akkor még lehettünk egészen bizonyosak abban, hogy a nagy fordulat bekövetkezik-e. Ennek a tájékozódásnak lehetett talán egy állomása ez a találkozó, jelentőségét nem becsülném túl.
A másik meghatározó esemény a könyv tükrében a balatonarácsi összejövetel. Pozsgay Imrénél Antall József, Bíró Zoltán és Csoóri Sándor részvételével 1989 augusztusának közepe táján. Amikor nyilvánvalóvá vált az MDF vezetőségének nehéz helyzete. Bíró Zoltán már egy ideje hangoztatta, hogy nem tudja tovább vállalni az elnöki posztot. Egyre erősödött – különösen a médiából – a nyomás az MDF-en a Pozsgay Imréhez fűződő kapcsolat miatt. A kerekasztal-tárgyalások következtében a párt delegációját vezető Antall Józsefnek lett egyre nagyobb híre-neve és támogatottsága. Rendkívül izgalmas része a könyvnek az arácsi találkozó részben elképzelt megbeszéléseinek tárgyalása mindegyik résztvevő szemszögéből. Bíró Zoltán ugyan a könyv bevezetőjében azt állítja, Arácson nem született arról döntés, ki legyen az MDF elnöke: „legfeljebb arról, hogy Csoóri óhajának megfelelően ez is szóba kerülhetett”. Akárhogy ment is végbe a találkozó, nem kétséges, a meghatározó „királycsináló” Csoóri Sándor volt. Végül az MDF elnöksége saját köztársasági elnökjelölt – Für Lajos személyében – állítása mellett döntött, a párt elnökének pedig Antall Józsefet jelölte. Október 15-én erősítette ezt meg a Választmány és az Elnökök Gyűlése. A választás pedig a II. Országos Gyűlésen (1989. október 20–22.) történt.
Másfél hónapig járhatta Für Lajos köztársasági elnökjelöltként az országot. Nem túlzás, az 1990-es választási győzelem egyik fontos MDF-es kampánykörútja volt ez. Kitűnő szónok volt jelöltünk, aki különösen a vidéki településeken és munkások körében hozta szavazók tömegeit a tulipános pártnak. Antall József eleinte még hangsúllyal emlegette, hogy Für Lajost a pártban elnöktársának tekinti. Az ún. „négyigenes” népszavazás eredménye után azonban néhány szűkszavú mondatban ő maga fogalmazta meg, hogy miként mondjon le köztársasági elnökjelöltségéről.
Szenvedéllyel készült, magával ragadó visszaemlékezés a kötet, biztos van benne elfogultság és kisebb pontatlanságok is. Semmit sem von le ez az értékéből. Közelmúltunk egyik kiválóságához kerülhetünk közel olvasásával. Elénk vetíti a remények idejét, akkori lehetőségeinket és mulasztásainkat. Az átmenet éveinek szívdobbanásait érezhetjük belőle.
Kiss Gy. Csaba (1945) művelődéstörténész, esszéista. Az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár. Legutóbbi kötete: Szentimrevárosi Athenas – Írók a XI. kerületben (Budapest, 2025, Nap Kiadó).