Magyari Barna

Száll a hajad a semmibe

_{Csoóri Sándornak}

össznemzeti ligetünkben
nyílnak az ősi virágok
szavaid Bábelén ülve
innen a mennyekig látok

valahol lét és nemlét közt
a sejtelmes fordulónál
kézfogással vagy derűvel
jó lenne ha visszaszólnál

időtálló magyarságom
ahogy gyűjtögetem Neked
hófehér lelkem és lapom
gusztálják a betű-legyek

felvillan biztató szavad
hol Te kisértsz ott jó terem
Nálad melegszik a lelkem
műveid fénye végtelen

fújja fejed a képzelet
száll a hajad a semmibe
az emlékek dörgésében
nem vártalak még ennyire

Vésztői tényképek

erre járkált
két nagy csizma
ki benne volt
Sinka Pista

erre sétált
Móricz Zsigmond
jegyezte hogy
a nép mit mond

a templomban
szólt az ige
feltündökölt
a nép hite

emberek közt
virult élet
termelték az
emberséget

lélek ölelt
nem álnokság
a jót élték
nem álmodták

_{Magyari Barna (1965) költő, kulturális kutató. Legutóbbi kötete: A lét horizontja (Antológia, 2013).}