Varga Csaba
A Magyar Szemle újraindításáról
2. rész
5. Az első lapszámok
1992 őszétől indul az első számokhoz történő tényleges anyaggyűjtés. Szeptember 1-én Kodolányi Gyula, Czakó Gábor és Izinger Anna társaságában áttekintjük az addigra gyűjtött ígérvényeket. Ezek szerint Hieronymi Ottó a szociális piacról írna, Granasztói György a demokráciáról, a művészeti szakember Fábián László volt barátja Jan Patokáról, az építészmérnök Gáborjáni Szabó Péter az organikus ökológiáról, Gulyás Balázs elme/agy összefüggésekről, Bodosi György Pécsely szociográfiájáról, Kőhalmi Ferenc a cannes-i filmfesztiválról, Varga Csaba Carl Schmitt örvén a weimarizálódásról, és végül közölnénk James Hillman ’A halálélmény’ írását és Paul Johnson Intellectuals kötetéből a Rousseau-fejezetet. Szeptember 3-án különbeszélgetésem Herczegh Gézával, aki ajánlja „Megalapozott és megalapozatlan félelmeinkről” címmel Bibó és Lukács hírhedt vitája elemzését, párhuzamban mai ki nem mondott vádakkal és félelmekkel, s hamarosan küldi is a kéziratot, amiben az általam javasolt módosításokra egyébként helybenhagyóan november 10-én reagál. S szeptember 11-én folytatódik a cikkbörze, melynek egyik alapja akkor kelt ajánlásom lehetséges újranyomásokhoz:
Javaslat újranyomásra a Magyar Szemle induló számaihoz
Varga Csaba könyvtárából
Angyal Endre: ’A Balkán kulturális jelentősége’. Sorsunk [Pécs], VI. (1946. december), 3, 163–168 [esszéisztikus áttekintés mitológiáról, hétköznapok kultúrájáról, bizánci hatás értékéről, magyarsággal kölcsönkapcsolatokról, művészet és magaskultúra kiemelkedő teljesítményeiről].
Bibó István: Földrajzi szempontok a magyar lélek mai megítélésében (Szeged: Városi Nyomda, 1930), 3–34 [A Szegedi Alföldkutató Bizottság könyvtára, IV. (Társadalom- és néprajzi) Szakosztály közleményei 6] [& jegyzetek] [a könyvtáros atya gyönyörű, elsősorban Németh László-i ihletésű esszéje mindenekelőtt Dunántúl és Alföld történeti szellemiségéről].
Fekete Lajos: Magyarság, törökség: két világnézet bajvívói (Budapest: Fővárosi Nyomda, 1947), 3–22 [A Magyar Keleti Társaság kiadványai, szerk. Bácsy Ernő és Germanus Gyula 13] [a XIV–XV. században a konfrontáció valóban európai jelentőségű volt, ádáz mivoltát vallásháború jellege indokolta, a megszállás és felszabadítás idejére azonban a német–osztrák birodalmi ügy harci terepévé torzult].
Felméri Lajos: ’Oxford és Cambridge’. Budapesti Szemle, XXVI (1881), 54, 388–408 és XXVII (1881), 55, 49–66 [a kontinentális európaitól eltérő szellemiség, hagyomány, irányulás érzékeny rajza: történet, kollégiumi élet, szervezet, irányítás, oktatás, és mindenekelőtt a porosz gyökerű oktatáseszmény szembesítése az angolszász neveléseszménnyel, beleértve ezek hatását a tudomány és a tudományosság felfogására egyaránt].
Huszár Imre: ’Oroszország Keleten’. Budapesti Szemle, LVI. (1888), 142, 1–13 [Barthélemy St.-Hilaire, volt francia külügyminiszter indiai vonatkozású könyve kapcsán elmélkedés minden irányú orosz térnyerési politikáról Nagy Péter óta s arról, hogy Oroszország szétesésére, gyengülésére számítani dőreség].
Kisléghi Nagy Dénes: ’Mandeville meséje a méhekről’ in Ünnepi dolgozatok Navratil Ákos évfordulója alkalmából. Szerk. Kenéz Béla (Budapest: Gergely R., 1935), 304–324. [maga a költemény 307–318] [a pécsi múltú jó nevű közgazda saját korában polgárpukkasztó élcként, az utókor számára az abszolút s a haszonelvű etika szembenállásának klasszikus megfogalmazásaként értékeli, de hitelesen ismerteti].
Oláh Gusztáv: Politikai psychopathák (Budapest: Eggenberger, 1923), 3–12 [Klny. Népegészségügy, 1922/19–20] [min. tan., a lipótmezei Áll. Elmegyógyintézet ig. {s a kémikus Oláh György édesapja} előadása a Magyar Elmeorvosok VII. Orsz. Értekezletén: részben anarchizmus és terrorizmus, mindenekelőtt a Magyar Tanácsköztársaság és utóélete példáiból következtet, hogy háború és forradalom mindenféle egyébként nem manifesztálódó elfojtásokat is felszabadít, és egyébként elmekórtani eseteket is átmenetileg hősi, elvi, meggyőződéstől vezérelt magatartásokká nemesít].
Rapaics Raymund: ’A magyar természetszemlélet eredete’. Természettudományi Közlöny, 71 (1939. augusztus), 1098, 465–473 [mellékletté szervezhető fotókkal!] [klasszikus áttekintés őstörténettől a XII. századig].
Bizottságunk természetszerűleg tovább gondolkodott. Eszerint válogathatnánk Bibó Istvántól, nemcsak apjától, továbbá a New York Times Book Review anyagából. Joó Rudolf dolgozatot ígér a német véderőről; Varga Csaba mélyinterjút ígér a Michiganbe elszármazott jogi komparatista Bolgár Verával, s kilátásba helyezi kiemelkedő jogász szerzők – a kommunizmus alatt börtönbe zárt és ellehetetlenített szegedi jogbölcsész Szabó József vagy Zlinszky János, avagy a nálam fiatalabb generációból Pokol Béla – felkérdezését. Ugyanekkor újra tárgyalunk majdani szerkesztőbizottsági segítőkről, akik közt Borbándi Gyula (Nyugat-Európa), Szarka László (Felvidék), Szőcs Géza (Erdély), Tolnai Ottó (Vajdaság), a közgazda Kindler József neve egyaránt felmerül, amiként az is, hogy a határt még a másik oldal olyan mérsékelt kitűnőségeinél, mint Bihari Mihály, Hankiss Elemér, Kéri László vagy Schlett István bevonásával kellene megvonnunk. Utólag, november 18-án még az amerikanista történész Frank Tibor és az erdélyi író Vida Gábor neve adódik a castinghoz.
További gondolatcserék tömegéből nevesíthetem például a jogász filozófus Karácsony András október 9-én kelt levelének töprengő gondolatait. Így a „feledés homályából” kiemelésre javasolja Hajnal István munkásságát, „nyugati gondolkodói teljesítmények közvetítése” gyanánt pedig Raymond Aron és John Lukács életművét, de csodálkozásunkra a korabeli furcsa mixtúrák példázataként „konzervatív látásmódok bemutatására” Tamás Gáspár Miklós „reflektált konzervatív” szellemiségű írásait is.
A továbblépéshez végül még némi hátteret szolgáltattam azzal, hogy a szeptember 11-én újranyomásra ajánlott cikkeket kiegészítettem fordításra ajánlottakkal is, szintén otthoni könyvtáramban kezem ügyében fekvő művek nyomán:
Javaslat fordításokra a Magyar Szemle induló számaihoz
Varga Csaba könyvtárából
Oleg Anisimov: The German Occupation in Northern Russia During World War, II. Political and Administrative Aspects (New York: East European Fund, Inc. 1954). 37. [Research Program on the U.S.S.R., No. 56] [401 West 118th Street, New York 27, New York] [túlélő szociális hivatalnok sokoldalú elemzése a lakosság megszállás alatti magatartásáról németek és oroszok irányában, igazgatási, önkormányzati szerveződéseiről, reményeiről, gondjairól].
Marco Carynnik: ’The Famine the »Times« Couldn’t Find’. Commentary [by the American Jewish Committee], 76. (November 1983), 5., 32–40. [az ukrán 1933-as éhínség és angliai tömegkommunikációs elkendőzése, mindenekelőtt Durantynak és külügyi kapcsolatainak köszönhetően].
Istvan Deak: ’The Convert’. The New York Review of Books (March 12., 1987), 39–44 [érzékeny jellemrajz a lebegő értelmiségiről, mindenekelőtt Lukács György fiatalkora példáján, beleértve a budapesti zsidóságot mint környezetet is].
Dinesh D’Souza: ’Communism and The New York Times’. Policy Review (Fall, 1984), 30, 20–26 [Editor of »Prospect«, Princeton University] [@ Heritage Foundation, 214 Massachusetts Avenue, N. E., Washington, D.C., 20002, Phone (202) 546 4400] [az 54 Pulitzer-díjat nyert, milliós példányszámú, Amerikában legnagyobb „független” fórum elfogult politikacsinálása: Sztálin igazolása, Castro dicsérgetése, Hanoi megértése, a szandinisták számára mentség találása – és a mai kilátások].
Carl J. Friedrich: ’Tradition as Fact and Norm’ in: Carl J. Friedrich: Tradition and Authority (New York: Praeger, [1974?]), 13–22 [Key Concepts in Political Science] [@ Eaton Professor of the Science of Government, Harvard University; 111 Fourth Avenue, New York, N.Y. 10003] [eszmetörténeti kifejtés].
Ralph Ketcham: ’Aristotle, Confucius, and Jefferson and the Problem of Good Government’. Journal of East and West Studies, XIV (Fall-Winter 1985), 2, 127–142 [@ Professor, American Studies Program, Syracuse University; Managing Editor, Yonsei University, 134 Shinchon-dong, Seodaemoon-ku, Seoul, 120, Korea] [a közösség, a társadalom újrafogalmazásában keres a mandeville-i, tocqueville-i egotizmus, a konfucánus béke és kiegyenlítés, a jeffersoni individuumokon nyugvó közélet eszméje közötti közös nevezőt].
Walter Laqueur: ’Nazism and the Nazis: On the Difficulties of Discovering the Whole Truth’. Encounter (April, 1964), 127, 39–46 [Editor of »Survey«] [a jelen századi német történelem angol–amerikai és izraeli körökben is egyik legtekintélyesebb kutatójának töprengése a nácizmus-kutatás kérdőjeleiről, a németségen kívüli világ erkölcsi bűnrészességéről, a rámutogató pótcselekvésekről].
’Memorandum on Hungary, Particularly on Ways to Provide Relief to the Hungarian Jews’ [Franklin D. Roosevelt Library, Records of the War Refugee Board, Box 34, Folder: Measures Directed to Halt Persecution in Hungary; Hungary No. 1; probably June 1944] in The Holocaust 15. Relief in Hungary and the Failure of the Joel Brand Mission, intr. John Mendelsohn (New York, London: Garland, 1982), 1–7 [nyolcszázezernyi magyar s százezernyi idegen zsidó túlélésére ígéretes, egyébként is mérsékelt, toleráns magyarországi helyzet fenntartásának elősegítéséhez annak kívánalma, hogy az amerikai diplomácia, s mindenekelőtt az Amerika Hangja megértőbb hangot üssön meg: ha diplomáciailag semmi kedvezőt nem tud ajánlani, legalább rövidlátóan ne taszítson].
René Nelli: Le Catharisme et l’opposition à la féodalité (Munich, 1970) 12 [VIIIth World Congress, International Political Science Association, A-III/10] [eszméi azóta megvalósultak: tisztán ideologikus forradalmak a jövő előlegezései is lehetnek].
Robert Nisbet: ’The Function of the Vision of the Future in Radical Movements’ in: Radicalism in the Contemporary Age 2: Radical Visions of the Future, ed. Seweryn Bialer (Boulder, Colorado: Westview Press, 1977), 13–33 [Studies of the Research Institute on International Change, Columbia University; Zbigniew Brzezinski, Series Editor] [@ Albert Schweitzer Professor of History, Columbia University] [az aranykor eszményének jövőbe helyezése a 18. század végén: forradalmasító gyúanyag, radikalizáló ideológia a jakobinizmus, pozitívizmus, anarchizmus, marxizmus példáján].
Paul D. Quinlan: ’The United States and the Problem of Transylvania during World War II’ in Romania between East and West. Historical Essays in Memory of Constantin C. Giurescu, ed. Stephen Fischer-Galati, Radu R. Florescu, George R. Ursul (Boulder, Colorado [distributed by New York: Columbia University Press], 1982), 369–383 [& jegyzetapparátus] [East European Monographs, No. CIII] [a méltányos határmegvonásra, háború utáni béketárgyalási rendezésre irányuló amerikai szándékot az orosz megszállás, majd a szovjet hegemónia altatta el].
Eduard Timms: ’Mr Lukacs Changes Trains’ London Review of Books (19 February, 1987), 8–9 [avantgard kultúra és forradalmi politika találkozásának vizsgálata a fiatal Lukács példájában: baloldali apologétákkal szembefordulva a szerző kétli, hogy a példának egyetemes üzenete lehetne].
Michel Villey: ’L’humanisme et le droit’ in Michel Villey: Seize essais de philosophie du droit (Paris: Dalloz, 1969), 60–72 [Philosophie du droit, 12] [@ özvegy, Paris 6e, 104 rue d’Assas] [történelmi kifejtésben: a jog, ha nem torzítják el, úgy nem a merő hasznosság, hanem az igazság és igazságosság eszköze].
Michel Villey: ’La philosophie du droit de Burke’ in: Michel Villey: Critique de la pensée juridique moderne (Paris: Dalloz, 1976), 125–138 [Philosophie du droit, 16] [@ özvegy] [Burke történelmi tapasztalatairól; emberi jogoknak nem elvont elvekben, hanem körülményekben, hagyományokban való megalapozottságáról; erkölcsi dolgokban a voluntarizmusok, mesterkélt emberi kitalációk veszélyeiről].
Immanuel Wallerstein: The Bourgeois(sie) as Concept and Reality. From the Eleventh Century to the Twenty-First (State University of New York at Binghamton: Fernand Braudel Center for the Study of Economies, Historical Systems, and Civilizations, 1987), 28 [Burne History Lecture, Vanderbilt University] [érzékeny eszmetörténeti áttekintés a „polgár” s kapitalizmusa lényegi üzenetéről].
Walter Otto Weyrauch: ’Gestapo Informants: Facts and Theory of Undercover Operations’. Columbia Journal of Transnational Law, 24 (1986), 3, 553–596 [Professor of Law, University of Florida, Gainesville, Florida] [együttélés/együttműködés szociológiai, politikai, jogi, erkölcsi és jogi vetületei tekintélyes dokumentáció alapján egy a náci rendszert már felnőttként belülről megismerő jogász tollából].
Jack Winocour: ’A Ha’penny & the Truth: Dr. Dering’s Trial in London’. Encounter (August, 1964), 131, 71–88 [egy lengyel származású brit nőgyógyász rágalmazási pere Leon Uris Exodusa kapcsán: félpennis pernyerés, erkölcsi elvesztés; a perbeszámoló az együttélés/együttműködés kínzó erkölcsi dilemmáinak drámai tárháza].
Az indítás láza sugallta, hogy Kodolányi Gyula és Czakó Gábor megfogalmazásában – s már a Magyar Szemlének a VIII. kerület Gyulay Pál utca 14. címéről, ahol is az egykori Új Tükör (1964/1976–1989) négy hivatali helyisége bocsáttatott rendelkezésünkre – egy október 15-én kelt körlevél immár válaszokat keres az indító lapszámokba: „Miben látja az ország legégetőbb gondját? Mit tart helyzetünkben a legbiztatóbbnak?” November 10-én még Herczegh Géza ígéri két régi, megjelenetlen írásának beküldését, Nagy Imréről, illetve a Grósz-beszédről.
És ekkor, 1992. november 18-án elérkezik végre a nagy nap, amikor kimehetnek a meghívók „a Magyar Szemle bemutató sajtóértekezletére”, amit a Hírlapkiadó számunkra november 25-ére szervezett meg.
A résztvevőkről, lefolyásáról, hangulatáról, átütő vagy csekélyebb erejéről nem jegyeztem fel semmit. A sajtómegjelenésekből sem többet, mint hogy legkorábban (mert még aznap) Csontos János volt az, aki nemcsak hírt adott, de meg is erősítette a főszerkesztő Kodolányi Gyula vezérszavát, miszerint a Magyar Szemle „esszéfolyóirat” lesz – s írásának is ezt a címet adta: ’A lényeg nem a napilapokban van.’
6. Visszajelzés
Lehetséges, hogy ezután még a Szerkesztőbizottság néhányszor ülésezett, de erről sem emlékem nincs, sem bármiféle feljegyzésem. Nemigen van olyan emlékem, hogy a Szerkesztőség VIII. kerületi címén egynél többször, vagyis az előkészítő időszak után még találkoztunk volna. Ámde a Szerkesztőség ott működött, irodaszerűen, tőlünk tehát teljességgel elválasztottan és függetlenül, így nem is lehetett sok okunk arra, hogy ott megforduljunk. Viszont szerkesztőbizottsági üléseink még voltak, s azok minden bizonnyal tanácsadó testületi színhelyünkön, a Parlament főemeletén zajlottak.
Szerkesztőbizottságunk alapítóként munkálta ki és élte meg a folyóirat létrejöttét. Nyilvánvaló tehát, hogy legsajátabb gyermekeként tekintett az első lapszámokra is. És ebben osztozott Kodolányi Gyula, amikor immár főszerkesztői minőségében arra kért bennünket, hogy mondjuk el és vitassuk meg benyomásainkat az első próbálkozást már konszolidáltabban követő második folyóiratszámról.
Magam nem olyan bírálatra törekedtem, amit a kritikusok hadából publicista professzionalizmussal bárki bármikor ki tud préselni magából. Éppen ellenkezőleg, közös szülöttünk jövendő fejlődésének elősegítése érdekében egy talán elérhetetlen, de annak idején bennünket mindazonáltal vezérelt ideálhoz mértem nemcsak szándékunkat, de a megszenvedetten létrejött produktumot is, és ezért egy majdhogynem kiveséző elemzést tűztem magam elé feladatom gyanánt.
Vélemény a Magyar Szemle
1992 decemberében megjelent 2. számáról
Mintegy tucatnyi emberrel beszélgetve, akik a folyóirat mindkét számát olvasták, egészében megnyugtató összmegítélés kerekedett ki. Tartalmilag az írások értékesek, számottevő információval rendelkeznek, egyidejűleg azonban súlyuk és mívességük egyenetlen. Igazán kimagasló esszéisztikus remeklés eddig sajnos nincs (az Alkotmánybíróság elnöke szóvá tette azt is: esély elszalasztása, hogy még a beköszöntő írás is inkább szellemiségben, hangulatteremtő erőben és érzékletes kifejezésben, semmint önálló gondolatiságban emlékeztetett fél évszázad múltán is újrakiadásért kiáltó remekműre. Mindenki örömét lelte az eddigi irodalmi hangvételű megnyilvánulásokban is, de ezek helyét egyikük sem a Magyar Szemle hasábjain érzékelte. Többen megjegyezték azt is: a hajdani Magyar Szemle rövidebb terjedelmű, ugyanakkor mívesebben kidolgozott, kifejezőbb írásokban, szélesebb problémakörrel, nagyobb érzékenységgel, a személyes hitelesség és állásfoglalás átütőbb erejével közelített a magyar valósághoz. Egy-egy szám teljesebb áttekintéssel tudósított világunk, térségünk s az ország helyzetéről – állattenyésztéstől atomfizikáig ívelően –, mint ahogy nékünk eddig sikerült.
A szerkesztést hevenyészettnek, sajtóhibák és egyéb látszólag apró, nálunk előforduló tömegében mégis bosszantó gondatlanságok tekintetében problémásnak találták. Hallottam: kis hibák ilyen sűrűségét az olvasó egy napilapban sem tűri el.
A jelen szám alapkérdéseket vet fel a szerkesztői felelősség, a kéziratgondozás jövője szempontjából. Egy része kifejezetten hiba, hanyagság, gondatlanság lehet, más esetekben csupán ürügy arra, hogy a jövőre vetítve kérdéseket fogalmazzunk meg. Miután tartalmilag a mostani szám is megnyugtató, az alábbiakban csupán néhány észrevételre szorítkozom.
címlap:
• fotója kozmopolita a tér- és időbeli jellegtelenség értelmében, ugyanakkor üzenete sincs a folyóiratban;
• keret es cím feltüntetése a címlapfotón képileg zavaró.
111. oldal:
• az idegennyelvű tartalmi összefoglalás helyén ünnepi jókívánság elhelyezése egy induló lapban inkább szerencsétlen, mert
• hagyománytalanságot, improvizálást sugall, elvek és nyugvópontok, alakuló konvenciók borítását;
• a jókívánság egyébként sem megnyugtatóan jóízű, mert egy olvasótlan-eladatlan lapban a „kedves olvasó” megszólítása inkább önhittségről vall;
• a régi folyóiratban ilyenkor a címlap jobb felső sarkában zöld ág vagy harangocska feltüntetésével, a címlap zöld szedésével, karácsonyi lapocskák mellékelésével jobb stílusban, kevesebb harsánysággal emlékeztek volna;
• így még inkább felnagyított a kontraszt a senkihez specifikusan nem szóló Címlapfotó és az egész oldalas hívságos Jókívánság között.
belső címlap:
• megválaszolatlan számomra, miért kellett Gehér József adatszerű, száraz, parciális megközelítésű (stílusában szerkesztőségileg egyébként sem kellően csiszolttá tett) szakcikkével mint vezércikkel a számot nyitni;
• Szalai Attila írásának indítása tipográfiailag hibás: a „2. rész” és címe nem különbözteti meg magát az ezután következő féltucatnyi további alárendelt címanyagtól;
• Pethő Bertalan ’Media moralia’ címadása alcím nélkül félrevezető: sajtóreminiszcenciákat ébreszt, holott szellemfilozófiai problematikáról van szó;
• Farkas Szilveszternél nem jelöltetik, hogy kétrészes írás első feléről van szó;
• Fábián László címadása (’Előtérben a háttér’) alcím nélkül értelmetlen (azt is többen panaszolták, hogy Czakó Gábor ’Kék misé’-je megtévesztő, hiszen az írásnál magánál nem tüntették fel, hogy a folyóirat jellege itt megtörik és „irodalmi riport” következik);
• Lengyel Géza (és egyéb régi írásoknál, újraközléseknél) már a belső címlapon javasolnám – a kézirat születése vagy első megjelentetése évének zárójeles megjelölésével – feltüntetni, hogy régi írásról van szó.
2. oldal:
• tipográfiai baklövés a „Számunk szerzői”-nek a tanulmányokkal azonos betűnagysága;
• a rovat hiányos (noha Birenbaum adatait Arany Emíliának magam diktáltam le);
• az adatok egyenetlenek, olykor semmitmondóak: az „író, műfordító, lapszerkesztő” pl. mit írt, műfordított vagy lapszerkesztett, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok jogásza ugyanannyira nem „nemzetközi jogász”, mint ahogyan az idegsebészet sem egészen pediatria;
• az 1. szám megállapodott hagyományával – mely szerint az eredeti közzététel forrását itt jelöljük – a 2. szám máris szakít (Lengyel Géza és Axel Nordheimer esetében).
tartalmi kivonat:
• noha az 1. számnál megállapodtunk, a hivatkozott személyneveknél a születési és halálozási év hiányzik (Bibó, Lukács György, Németh Lajos);
• más nyelvből fordított írások címének, kulcsszavainak eltérő visszafordítása pongyolaság, a szerzővel szemben hamisítás is (Birenbaum „high-technology connection”-jéből így lesz pl. „peak-technological contact”, ami nem ugyanaz, ráadásul némileg értelmetlen is);
• mulatságos fordítói tévedés is adódik (pl. „nationale Volksarmee” fordításaként „national folk army”, ami inkább jelentheti karneválok gatyásait, mint azt, ami a „people’s army” vagy „popular army”).
hátsó borító:
• annak ellenére, hogy sikeres hangulatteremtő atmoszférájú s gondolati töltése mélyen átérzett, mesterien kifejezett, számomra nem problémátlan a borító felhasználása a Magyar Szemle múltbeli és kívánatos jövőbeli profiljától idegen módon.
Az 1. számban a leghangsúlyosabb cikkek fő gondolatának megidézése méltó volt. A Szerkesztőbizottság nem idegenkedett attól sem, hogy a jövőben a borítón a következő szám néhány kiemelkedő alapgondolata előlegeztessék meg.
Amennyiben önálló mondanivalót szánunk a borítónak, klasszikus magyar és külföldi írásokból napjainknak szóló gondolatokat is szánhatnánk erre a nem feláldozandó zárólapra. Röviden: bármiként is választunk, ezt a Magyar Szemle profilján belül és eszköztára segítségével kell megvalósítanunk.
grafika:
• választásunkat már az első szám esetében sem éreztem meggyőzőnek, noha ott és akkor Keserű Katalin írása összefüggésében funkcionális helye volt. Problémásnak láttam azonban az általa elfoglalt hely nagyságát, továbbá azt, hogy grafikától eltérő kifejeződések (színes, olykor keretezett festmények, valamint objektek) fotójaként felemás, tökéletlen minőségű volt;
• most már a fotóanyag funkciótlan is (nincs köze sem Németh Lajos munkásságához, sem a cikk mondanivalójához), önmagában emlékezetre érdemes kifejezőerővel sem rendelkezik, fotóként sem tökéletes: a jobbra méltó helyet mondandótlanul, szenzációtlanul, pusztán fizikailag kitölti;
• nem érzem meggyőzőnek azt a gondolatot sem, hogy a mai festészetet patronáljuk. Miért? Miért éppen s csak azt? Miért nem a mai magyar építészetet vagy bábművészetet (is)?
Amennyiben a Szerkesztőbizottság a lap összterjedelmének mintegy 10%-át képi anyagra kívánja áldozni, annak legszorosabban a Magyar Szemle szellemisége szolgálatában, ez esetben az önálló mondanivaló felvállalásával és felelős kollektív megszerkesztésével kellene megtörténnie.
Ez rímelhetne finoman akár egy szám főtémájával, a nap vezérmotívumával, a tárgyhó történelmi vagy kulturális sugallatával (pl. karácsony, március 15.) (e szempontból sikerült volt az 1. szám címlapszimbóluma, ami a Banga Ferenc-i trouvail eredményeként összetett kezet mutatott). Vagy hordozzon teljességgel önálló mondanivalót, de szerkesztőbizottsági, szerkesztőségi kollektív döntések eredményeként, mint bármely egyéb „rovat” esetében (pl. a magyar államiság történelmi címerei és egyéb szimbólumai, a magyarság szentjei, magyar regionális és városjelképek, történelmi magyar stílusjegyek, magyarországi vallási jelképek – akár művészi kifejeződésben, akár fotószerű bemutatásban).
körkérdés:
• olyan hozzászólás, ami általánosságokban nem merül ki, még fél évszázad múlva is szellemi izgalmat vált ki, csak kellően kiválasztott, időszerű akut kétségekre pontosan utaló kérdésre várható. Számomra példamutató minta a Huszadik Század körkérdése a zsidókérdésről, valamint a közép-európaiságról. A Magyar Szemle körkérdése túl általánosra, ezért magvas válaszokra nem ösztönző lebegésűre sikerült.
• Nehezen hihető, hogy e most felálló szerkesztőségi apparátus a lapindítás elemi gondjaival vívódva felkéréseivel máris Kám, Rum, Püspökmolnári nyugdíjasait elérte volna. Az olvasó ezért azzal a gyanúval él, hogy asztalfiókokból vándoroltak át, máshova címzett olvasói megnyilatkozásokból ollóztattak ki a válaszok.
• A most sikeredett magvatlan, közhelyes, a Magyar Szemle igényességével nem találkozó írások további közlésének nemigen látnám értelmét.
Ezen soroknak a jelen visszaemlékezés írásakor történt olvasatakor kissé magam is megborzongtam, hogy mily kíméletlen fáradhatatlansággal sorol megfontolásra érdemes dilemmák és választási lehetőségek mellett tömegével hibákat és szempontvesztéseket; ám végtére is ezek mind féltésből, az elérhető maximum teljesíttetésének a vágyából fakadtak – s tudat alatt talán annak megérzéséből is, hogy ezzel esetleg az utolsó alkalmat ragadjuk meg, hogy közös teljesítményünket egy eszményi tökély felől értékelhessük. Társaim vélekedésére, a megvitatásra érdemben nem emlékszem, hacsak nem arra, hogy sajnáltam, hogy a még félig müncheni Borbándi Gyula barátunk nem tudott ekkor Budapesten lenni. De talán mindent elmond annak összességében mégis rögzült emlékképe, hogy a legnagyobb barátságban, bizalommal, a jövőbe vetett kikezdhetetlen reménnyel beszélgettünk ekkor is a folyóirat szerkesztőségi politikájának kívánalmairól, miközben tény, hogy hasonló kritikai szemle elvégzésére felhívás többé nem érkezett.
7. Utómunkák
Szerkesztőbizottsági tagként – és főként, amíg ezt Tanácsadó Testületünk részeként, vagyis a kormány mandátuma lejártáig egyfajta kötelező elköteleződöttségként szintén át kellett éreznem – még szervezgettem új kéziratok elkészültét, míg csak nem vált szerkesztőbizottságunknak is egyértelművé, hogy ez már balek buzgóság, amire egy immár önállósult Szerkesztőségnek nincsen szüksége. Az alábbiakban ezért csak néhány meg nem jelent kezdeményezésről adok számot.
Számomra legérdekesebb az a hétlapos kézirat volt, amivel Czakó Gábor állt elő, s amelyben ’Nyelv, tér, csata’ címadással a nyelv birtoklásáért folyó végső soron politikai (és a mi oldalunkról akkoriban nem éppen sikeres) küzdelemről esszéizált. „Az ország megbontása a nyelv megbontása.” „Az ország elfoglalása a nyelv elfoglalása.” „A szavak kezdtek nem jelenteni semmit.” „Beállt a bábeli nyelvzavar.” „Az érthetőbb közlések elbújtak a metakommunikációban.” – effélék voltak a vezérmondatai. Majd kulcsfogalmakat hasonlított, mint a Magyar Demokrata Fórumnál a ’magyar’, ’demokrácia’, ’nyugalom’, ’erkölcs’, ’keresztény’, ’erő’, a FIDESz esetében a ’fiatal’, a Szabad Demokraták Szövetségénél pedig – ellenzékünkre az ezredforduló után is jellemzően – egy kulcsmondat: „Ha elfoglalnak bennünket, […] akkor jön el a diktatúra.”
1992. november 26-án jelentkezett Nagy Endre valaha akadémiai kollégám egy nemrégi szegedi közös egyetemi Bibó István-konferenciánkon elhangzott hatoldalas kiváló s éppen nekünk való elemzéssel: ’Ahonnan a Bibó Istvánok jöttek: a nemzeti urbánus réteg – Társadalomtörténeti vázlat Bibó tanára, Horváth Barna ürügyén’. Majd 1993. március 16-án Kodolányi Gyula jelezte, hogy Erdész Ádám a két világháború közötti Magyar Szemle kapcsán írna a nemzetiségpolitikáról és a falusi politikáról, s október 1-jén Herczegh Géza ígért újra egy Halperin-recenziót. S végül Schmidt Mária, aki az Antall-kormány idején számos közös ebédünkön s beszélgetés során látott el kormánytanácsadói jelenlétem végéig nem ritkán radikális, de mindig jól indokolt tanácsokkal, 1994. március 2-án további kapcsolattartásra megküldte önéletrajzát és publikációjegyzékét.
8. Könyvsorozat-tervek és a Magyar Szemle Társaság
Álmodozásainkban s néhány szervezési próbálkozásban történő egykori részvételem időben záró részét képezték még a Magyar Szemle folyóirata köré felépülően egyfelől könyvsorozatainak tervezése s másfelől a Magyar Szemle Társaság létrehozatala.
Alapot egy kiinduló ajánlólista jelenthetett, amit valamikor még 1992 áprilisában nyújthattam be első elgondolás gyanánt. Eszerint:
| MAGYAR SZEMLE KÖNYTÁRA MAGYAR SZEMLE KINCSESTÁRA MAGYAR SZEMLE FÜZETEK kiadványterve Varga Csaba gondozásában | |||
| Magyar Szemle Könyvtára – 10-nél több ív (monográfia, gyűjtemény számára) Magyar Szemle Kincsestára – 4-8 ív (kismonográfia, gyűjtemény számára) Magyar Szemle Füzetek – 2-8 ív (kisebb fordítás, szemléző irodalom, szociográfia számára, kevésbé igényes előállításban) | |||
| kiadványjelleg | mű | ív | tartalom |
| Szerzői gyűjtemény kiadatlan vagy nehezen hozzáférhető írásokból | |||
| Bálint Sándor: Kultúra és népi vallásosság | |||
| Diószegi Vilmos: A magyar hit gyökerei | |||
| Fettich Nándor: A magyarság ősi jelképrendszere | |||
| Herczegh Géza: Európai látóhatár. Magyar történelmi sorsfordulók nemzetközi politikai erőtérben | |||
| Várkonyi Nándor: Jelen és múlt. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok | |||
| Megírandó mű | |||
| Pethő Bertalan: Magyar posztmodern | 12,5 | ||
| Veress Bulcsú: Demokrácia – működés közben. Pártpolitika, parlament, kormányzat, igazságszolgáltatás, sajtó az Amerikai Egyesült Államokban | esszéisztikus feldolgozás | ||
| kiadványjelleg | mű | ív | tartalom |
| Gyűjtemény | |||
| Antall József | |||
| Szabó Sándor: A múlt ölelésében | fiatalon elhunyt debreceni esszéista írásai magyar helytörténet, néplélek és mitológia határterületéről | ||
| Szerkesztendő | |||
| Európai politika. Középpártok programjai | |||
| Szociográfia a falusi közösségek önszerveződéséről és értékrendjéről egy zalai parasztember visszaemlékezése tükrében, szerk. Izinger Anna | 6 | ||
| Autonómia és integráció, szerk. Molnár Gusztáv | 9,5 | Molnár Gusztáv és Bíró Gáspár tanulmányai, valamint Tóth István kárpátaljai, Molnár Gusztáv erdélyi, Szilágyi Imre szlovéniai, Hamberger Judit morva történeti esettanulmányai | |
| A konzervativizmus politikai filozófiája, szerk. Paczolay Péter | |||
| Konzervatív társadalomelméletek, szerk. Paczolay Péter, Takács Péter, Varga Csaba | |||
| A demokrácia vágyálmában. Válogatás a rendszerváltás utáni publicisztikából, szerk. Schlett István | |||
| A népi lélek mélységei (Válogatás a közösségi lét alapjait érintő magyar, európai és keleti irodalomból), szerk. Szabados György | |||
| ex-YU (Magyar szemmel) a délszláv köztársaságokról, szerk. Székely András Bertalan | 12 | ||
| Fordítás | |||
| Alexandre Passerin d’Entrèves: The Notion of the State. An Introduction to Political Theory (Oxford: Oxford University Press, 1967) [Clarendon Press], francia fordítási anyaga: II. rész: Le Pouvoir (Paris: Sirey, 1969), 83–187 | 6,7 | ||
| Wilhelm Röpke Írásaiból, szerk. J. Horváth Tamás | |||
| Paul Johnson: A History of the Modern World from 1917 to the 1990s, rev. & updated [1983] (London: Weidenfeld and Nicolson, 1991), 870 | 57 | ||
| Paul Johnson: Intellectuals (New York: Harper & Row, 1988), 385 | 29 | ||
| kiadványjelleg | mű | ív | tartalom |
| Margrit Kennedy: Geld ohne Zinsen und Inflation (Steyerberg: Permakultur, 1990), 119 | 3,8 | Szabados György javaslata | |
| Robert Nisbet: Conservatism. Dream and Reality | 7 | (Milton Keynes: Open University in the Social Sciences) [Albert Schweitzer Professor Emeritus at Columbia University, Adjunct Scholar at the American Enterprise Institute] | |
| Carl Schmitt: Die geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamentarismus (Berlin: Duncker & Humblot, 1923) | 5,6 | a modern parlamenti demokrácia válságáról: mivé lesz értelme, ha a követendő politikáról a közönség- és sajtónyilvánosság előtt folytatott vita az álláspontok megmerevedése következtében célja vesztetté válik? | |
| Carl Schmitt: Der Begriff des Politischen (1932) | 5 | állam és politika klasszikus megkülönböztetése: barátot és ellenséget az állam nevezi meg, háborúról és békéről az állam dönt | |
| Carl Schmitt: Land und Meer Eine weltgeschichtliche Betrachtung (Köln-Lövenich: Mascka-Hohenheim, 1981), francia fordításban intr. et postface Julien Freund (Paris: Éditions du Labyrinthe, 1985), 9–16 + 91–121 [Les Cahiers de la Nouvelle Droite 1] | 3,5 1,8 | ezredvégi geopolitikai alapvetés, esszé | |
| Roger Sruton: A konzervatív társadalomszemléletről | 7 | (Milton Keynes: Open University in the Social Sciences) [Albert Schweitzer Professor Emeritus at Columbia University, Adjunct Scholar at the American Enterprise Institute] válogatás | |
Ezt követően június 7-én, majd 26-án váltok levelet a Waldalgesheimben élő J. Horváth Tamás közgazdával, aki a Magyar Szemle Könyvek számára Wilhelm Röpke válogatását szerkeszti, s ehhez augusztus 30-án kéri már előszerződés kötését. Egy szeptember 3-ai beszélgetésen Herczegh Géza lenyűgöző mértékű saját közreműködést kínál – már az ajánlott Európai látóhatár saját cikkgyűjteményén túl – a Magyar Szemle Könyvei sorozatához: „Miért volt egy a két világháború – magyar szemmel?” (1993 végére, 25–30 ív terjedelemben), valamint „Mit jelent 1914 óta gúzsba kötve táncolni Közép-Kelet-Európában?”, és végül négy magyar diplomáciatörténeti kisremeket (15 ívben).
Ugyancsak könyvsorozati ügyben jelentkezik 1993. június 29-ei A Magyar Szemle könyvtára (Vázlat a könyvsorozat újraindításáról) négylapos tervezetével a hebraista történész Zeke Gyula, aki kétlapos CV – ’Zsidó tárgyú tudományos publikációk jegyzéke’ – kíséretében ajánlja, hogy a politikamentesség, a szakmai-szellemi minőség, valamint a konzervatív modernizmus elsőségével, „a kor ellen élők muníciója” gyanánt, jelenjenek meg művek mielőbb, hogy az olvasók „valamit visszakaphassanak a viharos gyorsasággal szertefoszlott szerves társadalmi formák nyugalmából”. A történész szerkesztő Horváth Zsolt szintén kétlapos CV – ’Önéletrajz’ – kíséretében, ő már részletezőbb négylapos írásban – Vázlat a Magyar Szemléhez kapcsolódó könyvkiadói tevékenységről – a Magyar Szemle Kincsestára sorozatában új paradigmák, társadalomtudományi alapfogalmak, állami intézmények bemutatását javasolja, a Magyar Szemle Klasszikusai/Könyvtára sorozatában pedig (indulásként) a Magyar Szemle két háború közti folyamából tematikus cikk-összeállítások és korábban „indexre tett magyar konzervatívok” újrakiadását, illetőleg (ha már megerősödtünk) külföldi régiek és maiak fordítását, valamint az egykori Mai magyar társadalom és Mi a magyar? sorozati sikerkönyvek problematikájának mai újrafelvételét.
1992. szeptember 3-ai beszélgetésünkkor még Herczegh Géza veti fel, hogy hagyományként követve elődeinket, a mai Magyar Szemle Társaságnak a Széchenyi-féle egykori Casino mintájára szintén klubként kellene működnie, vacsorával, díszvacsorákkal.
Anyagaim megemlékeznek ülésekről, melyek során a Magyar Szemle Társaságba történetesen Kodolányi Gyula a szociológus Szesztay András, a karmester Oberfrank Géza, Váczy Gábor kulturális menedzser nevét vetette fel, magam pedig a (Mádl Ferenc mellé rendelt) kormányfőtanácsos közgazda Bittsánszky Géza, Roger Scruton, Antall György bevonását (akik közül feljegyzem, hogy Oberfrank egy 1993. április 16-ai beszélgetésünkön e megtiszteltetést köszönettel el is fogadja.)
Az alakuló ülést 1993. szeptember 21-ére tervezzük, amire magam készítem elő az arra meghívandók listáját 208 névjavaslattal (amit postacímeiben Váczi nem csekély utánanézéssel szeptember 9-ére még kiegészít); szeptember 16-án Borbándi Gyula a lista emigráns részét Czakó Gábornak postázva bővíti, javítja vagy halál okán törli; míg végül felterjeszthetem a ’Magyar Szemle Társaság alapító tagjai’ 27+1 lapos végleges tervezetét – Antall József és Szabad György társelnökletét előrelátva – mindösszesen 224 névvel, köztük a régi Magyar Szemle még élő egykori szerzőivel.
Ám amennyire komolyan gondoltuk és reméltük, ebben egy jottányival sem jutottunk előbbre, nemcsak akkor, de azóta sem.
Varga Csaba (1941) Széchenyi-díjas jogfilozófus, professor emeritus (HUN-REN Jogtudományi Intézet/Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogbölcseleti Tanszék), kutató professor emeritus (Társadalomtudományi Központ Jogtudományi Intézete).