Novák Valentin

Kell-e híd?

Hídfőállásba bevackolt félelem
jól golyószórható az ellen
ahogy az agyideg-hídon átsuhan
a parancs
kakasra feszül az ujj
s felkukorít a halál

+++

suhannak cadillac-ek
cammognak harckocsik
vad folyású víz felett
pénzmozgás üterén
üzleti negyedbe
csatatérre
tartanak a rossz ízű
mágnásgyarapodás
ferrum-sejtjei
s elhoznak légópince-jövőben
izzó csonkokat

+++

önmaguk hídembernek hirdetők
ácsolnak szakadatlan
mindig összecsukló
tervezetlen hidakat
mert sosem kíváncsiak
az átellenben öklüket rázók
nem-kell-ide-híd-
mert-átjönnek-a-gazok
molinóira

+++

Kell-e híd a semmibe, Holdra, Marsra?
A Menny-teraszra gyorsvasúti csőhíd?!
Kell létkapocs kettézárt falvak közé,
vagy Rialto-palló a gazmagasba?

Kell-e kelletlen kapcsolódás oda,
hol a létmegélés csak gumiszoba!
Kell-e pohár bor gondolati hídnak,
ha Pearl Harborra válasz Hirosima?

Kell adathíd elherdált Tik-Tok-énnek,
ha semmibe lépnek a perc-vitézek?
Napút alá izzón feszül ki újra
Mostarhíd íve… Céllövölde tétek

kellenek! S hogy áthajlik a gondolat
sorról sorra – végül romrím-hidakon
agyi vérkörbe spriccel, s mint motolla –
e blőd hídhódolat – mindent szétmixel…

Sur le ponte d’avignon-i vígság kitelt,
s megünnepelt a Drina hídja könyvben.
Károly hídról a defenesztrált idő
zuhan… A híd – temető. Mindent leejt…

+++

íves jövőt mutató viadukton
pöffen át a jelen-nemzedék
és nem látja
az odalenn szétloccsant
múlthívők koponyáit
és nem látja
a fantaszta
miképp huzagolja hídlábra
dinamitérveit

+++


üvegjárdájú hídon retten a mélytől
a bizalom nélküli
Tienanmen téri ember
feljajdul leül zokog
moccanni nem mer

+++

piknik az összeköttetés
feszített aszfaltján
de már jönnek a hídon is
az egy-kettő-egy-kettőt
kilépő regulák
semmi jazz
semmi bass-híd
a két motívum között
balpart s jobbpart
bridge se kell a versék közé
csak hídringás s túlérett potyogás
ős(z)i ritmusa marad

+++

Elviselhetetlen könnyűsége tág
hidaknak… Lázas inzsinyer éjen át
skiccel fel fesztelen öntudat-hidat…
Pont Neuf csókok, szétnyílt Tower – kurva vágy…

Lánchíd-rabság… Pioneer cölöpverők…
Hídpillér terpesztők… Kontinens-kapocs…
Kiüzenni végtelen-túlpart felé,
mint csigacsáp érint bakancs-sárredőt…

Asszociációs hidak, ötletek –
hirtelen gyúló dendrit- s axonledek…
Elektron vagy ion fut át a hídon,
mint asszony s férj – parány monászemberek…

+++

szivárvány ívvel a fekete űr
áthidalhatatlan
békák pislognak a kiúttalan
se térben se időben
galaxis-nyelvük végére
rovarköd ragad
vándorhangyahídon vonul
túlélő fajok génkódja
atomizált szférákban
(f)él tovább a mutálódott
hétrét görbedt
homo constructus
járhatatlan sóhajok hídja alján
pislákoló olajos-hordó-sötétben

+++

a befejezetlen
hetvenhetedik emeleten
mert az égbe-hidak
képtelenségek
johnny ebédel
lábát lógatva a semmibe
szendvicsén sóhidak
ismerjük hisz a mesét
a felhőbe karcolt
világvégére ért
jánosokról

+++

Folyó fut hídon… Végtelen hídfolyók;
mert Nílus-, Gangesz-hossz – mindent átfogók,
amit kettémetsz torz emberi szándék –
hidász gányol hát lánc-talp-alá-valót…

Szent Lajos hídja eleve elrendelt…
Apokalipszra tedd fel most a kengyelt!
Nyerítése majd örökcsöndben hal el,
s naphídra vezet sima szavú embert…

_{Novák Valentin (1969) író, költő. Budapesten él. Legújabb kötete: A remete (2024).}