Böröndi Lajos

A csönd árnyéka

Kérdezed: vannak itt oldalak?
A kerítésen túl állsz, vagy innen?
Kizárnak vagy bezárnak? egyre megy.
Az egész világ lebeg a nincsben.

És ácsorogsz a kicsorbult fényben,
és nézelődsz, mert nézni kell.
Itt felejtettek, itt maradtál, menni
de hova, ha menni kell?

Előre van aztán meg hátra,
irányok vannak meg oldalak.
Szövegek vannak, vers sincsen már,
csak sorokban didergő szavak.

Hova állsz hát, öreg vándor,
ki álldogálsz csak, és úgy haladsz?
Nézed a csönd árnyékát, ahogyan
a tűzfalon szépen elhalad.

Itthon vagyok?

_{Bence Lajosnak}

Azt hitted nincs már hova hátrálni,
kifarolni, óvatosan eltűnni
a függöny mögött?

De mindig van hátrébb,
ki a versből,
a töredék hazából.
Európából ki!

Aztán amikor a szavakból is,
a szétporladt gondolatokból,
akkor aztán végleg
otthon vagy.

_{Böröndi Lajos (1954) tanár, költő, újságíró, szerkesztő.}