Dukai István

Hitted

_{Szöllősi Zoltán 80}

Hitted, bánat prófétája,
küldenek érted égi szekeret,
de tél van, Göncölöd törött rúdja
a fagyott földből kimered.

Ki hozzá öregszik lassan,
könnyen bocsát konok mesterének,
hisz magát is vallatják konokul
megcáfolhatatlan évek.

Már külön, mégis ugyanúgy,
ugyanegy bizonyosságra várva
riad a fiú és halott bátyja
a pusztulni kész világra.

Ma már nem csak látom, értem,
gyermekként telesírt zsebkendődet
messzi ablakodban azóta is
miért gyűröd, gyűrögeted.

Mert hiába széles a vers
útja, ha minden letévedt róla,
marad az út hite, szennye,
az egyidő szép illúziója.

_{Dukai István (1956) költő, író. Iszkázon él.}