Keresztes Csaba

Börtönfeljegyzések Bibó Istvánról

Bevezető

Levéltárosként a 2010-es évek második felében olyan pozícióban dolgoztam, ahol szoros kapcsolatot kellett tartanom szinte mindegyik központi államigazgatási szervvel. Ezek egyike volt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. Úgy látszik, jó benyomást tehettem rájuk, mert egyszer váratlanul megkerestek: átadnának néhány olyan személyi jellegű belső iratanyagot, amelyek az 1956-os perekhez kapcsolódnak. A büntetés-végrehajtási intézetekben, vagyis a börtönökben az elítéltekről vezetett hivatalos nyilvántartásról volt szó. Ezeket alapesetben nem adják át a levéltárnak, de most kivételt tennének. Természetesen igent mondtam, és ezzel létrejött az „1956-os elítéltek személyi anyagai (1956-1963)” megnevezésű levéltári állag (érdeklődők számára a törzsszáma: HU-MNL-OL-XIX-E-5-b).

Bibó István személyi dokumentációja

Bibó István jogász, politikus, könyvtáros életútját, valamint jogi, tudományos és politikaelméleti munkásságát ismertnek tekintem, bemutatására nem térek ki.

Életfogytiglani büntetését Vácott kezdte meg 1958-ban. Egy éhségsztrájk kitervelésére hivatkozva 1960-ban a márianosztrai fegyházba szállították. A következő évben újra Budapestre, a Gyűjtőfogházba került. Itt már nyugalmasabb körülmények között, hozzá illőbb munkát is folytathatott: fordításokat végzett. Végül az 1963. évi közkegyelemmel, márciusban szabadult.

A közel öt évig tartó börtönéletét fogvatartói is dokumentálták.

A büntetés-végrehajtás korabeli személyi nyilvántartása egyfajta kartoték, az ilyenkor szokásos adatoknak űrlapszerűen elrendezett rovataival. A név, a családi és a foglalkozási adatokon kívül felvitték a letartóztatás idejét, bűntársainak nevét, a raboskodás helyeit és idejét, az egészségi és fegyelmi adatokat stb. (Természetesen a személyi leírás is helyet kapott. Bibó esetében: magassága 185 cm, szeme barna, álla hegyes, szemöldöke barna, bajusza borotvált, homloka alacsony, fogazata hiányos, hajszíne barna, szája rendes, arcformája hosszúkás, orra rendes, szakálla borotvált. Esetleges álneve nem volt.)

Feljegyezték a bűncselekményért kiszabott ítélet rövid indokolását is, azonban a legnagyobb helyet a „Feljegyzések: a letartóztatott magatartásáról, fejlődéséről” megnevezésű rész tette ki. Ezen belül „A nevelő értékelései” rovatban átfogó jellegűnek szánt jellemzéseket állítottak össze. Ez számunkra a leginkább érdekes.

Nem készült sok, azonban a röviden leírtak nemcsak (vagy talán egyáltalán nem) az elítéltet minősítik és jellemzik, hanem az adott kort. Az adott kor emberét. A börtönök nevelőtisztjei – úgy tűnik – komolyan vették hivatásukat, és figyelemmel kísérték elítéltjeik közösségi magatartását, politikai haladását. Legalábbis az elvárásaik erre irányultak.

Bibó esetében tisztában voltak a vádakkal, valamint az ítélet tartalmával. A börtönben töltött évek során azt fürkészték: változott-e az elítélt véleménye. Ha nem, csalódottak lettek. Eközben nem örkényi ötperceseket alkottak – inkább Rejtő Jenőit, és ezért néha olyan érzése van az embernek, mintha Török Szultán valamelyik levelét olvasná.

Nyilvánvalóan nem elvárható, hogy egy „bv” intézet munkatársai tudósi ismeretekkel rendelkezzenek, azonban mégis megdöbbentő, hogy egy körülbelül négyelemis tudásszinten szerették volna átnevelni a fogvatartottakat.

A közlés jellege

A „Feljegyzések” rövidebb-hosszabb bejegyzéseit szinte betűhíven közlöm. Semmin se változtattam, még az egyértelmű elgépeléseken, vagy egybeírásokon sem. A szövegek egy része kézzel íródott, ezeket dőlt betűvel közlöm. A másik részük írógépen készült, amely esetben nem lehet tudni, hogy eredetileg tartalmazott-e „í”, „ú” vagy „ű” betűt. Az „ő” betű biztosan megvolt, ugyanis ezt – következetlenül bár, de – alkalmazták. Több esetben látszik, hogy a félregépelt betűre utólag ráverték a helyeset, ez esetben ez utóbbit szerepeltetem. Viszont minden más esetben meghagytam az eredeti betűket, elgépeléseket, értelmetlen szavakat, betű- vagy központozási hiányokat. A rövidítéseket sem oldottam fel, kitalálhatóak.

A bv-tisztek, nevelők neveit csak kezdőbetűkkel jelzem.

Szövegek

Az ítélet indokolása:

1956-11-4-én a Nagy Imre korm, tagjaként nyilatkozatot adott ki, és az Antant hívta segítségül a Szú, csapatok ellen, 11-6-án Kibontakozási tervet készített amelyben [laphajtás miatt olvashatatlan sor]. Ezeket az írásokat eljuttatta a Nyugati nagyhatalmak követségeire, USA, Angol, India amiből a többi újság illetve a Világ sajtó részére akik ezzel bőven foglalkoztak.

1958-8-2-án a Legfelsőbb Bíróság Borbé tanácsa ítélte el.

A nevelő értékelései:

1960- 2-1. OB. Vác

1959 – 9-hótól van az osztályon, műfordító dolgozik az osztályon való magatartása eddig kifogástalan.

Az utóbbi időbe a munkáját is szorgalmasan végzi amiért jutalom keretbe [olvashatatlan szó] kapott.

A cselekményét ő mint egy természetes tüneményt veszi még most is, ő még most is forradalmat emleget, mint Nagy Imre Kormány állam minisztere volt, ő tartott ki nov-4-én egyedül a parlamentbe és csak ő képviselte egyedül az akkori magyar kormányt, és válalt érte felelőséget (olvashatatlan szó)

Csak az Usa követségre költözött nyilatkozatáról beszélt amit a Szú korm nak is eljuttattak, ez a 2-ik nyilatkozata volt, ez pedig maradni a Varsói Szerződésbe, de a Szú, csapatokat vonják ki. Viszont az első nyilatkozata a Varsói szerződés felbontását, és az Antan csapatok segítségét kérte.

Azt álítja ő Nagy Imrével csak 946-ba beszélt utóljára azóta sem.

Még most is várakozó állásponton van, ingadozik, és nem őszinte.

H.

60- 4, 7-9- között

Sztrájk hangadója volt.

1960. 6. 23.

Ha alkalma nyílik vagy fondorlatos módon is ígyekszik a társaival beszélni és híreket tovább adni.

lezárva 1960. XI. 2-án

Magatartására vonatkozó adatokat a mellékelt jellemzés tartalmazza

Nevezett elitélt viselkedése ellen nincsen kifogás csendes emberként viselkedik a zárka társaival szemben is igyekszik megértő lenni.

Politikai nézete nemjo azonban tartoztassa magát annak nyilvánitásától.

Cselekményét Foradalminak tünteti fel.

Lezárva 1961 márc. 10. én

1962 április 15.

Nevezett elitélt értelmiségi származásu és egyetemi könytáros foglalkozásu, nős kettő gyermeke va. A büncselekményének oka, hogy nem szimpátiál a fennálló társadalmi rendszerünkel. Amiáncs arra alkalom adodott eszt a megnyilvánulását kiis fejtette.

A börtönben tanusitott magatartása nem megfelelő eszt legjobban az bizonyitja hogy már több esetben volt fegyelmileg fenyitve ami nem sokat változtatott nála.

A büncselekménye iránt a megbánás jelei nem tapasztalható nála, esz az bizonyitja, hogy itt belül a börtönőn is számtalanszor szemben kerül azzal, hogy a börtön szabályokat megszegi. Nem igyekszik a jó magatartásával vagy a munkájával azon, hogy jóvátegye valami uton modón aszt a hibáját amit elkövetett a társadalmunkal szemben. A váci eseményekben is az első volt aki kinyilvánitotta a nemtetszését sőt annak is az eggyik értelmi szervezője volt. A biroi itéletett nem tartja igazságosnak nem érzi magát olyan bünösnek mint ahogy a büntetést kiszabták vele szemben. Bizonyos foku ravaszság is van benne ez abbol tapasztalható, hogy van amikor valami nem tetszik neki akkor szereti ha előbb aszt mások kérik vagy követeli pedig ezeket csendben bisztatja.

A börtönrendjének a kialakitásában sem volt jó a viszony eszt a sok fegyelmezetlenség igazolja.

Személyi állománynak a tiszteletett megadja de ez nem ö önmagábol ered hanem fél a börtön szigorától és eszt csak azért csinálja. Felmerult problémával még itt kevéssel jött a nevelőjéhez ez neki lealázó, hogy esetleg alacsonyabb müveltségü emberektől kell kérni valamit.

Munkához való viszonya nem jó eszt az bizonyitja, hogy ha általában meghalják a munkairányitok a nevét már akkor mellőzik is. Az elitélt társaival megvan bár azokat az elitéltrkrt szereti akikk hasonló mint ő, még itt sem szereti ha egyszerü munkás ember kerül vele egyhelyre.

A politikai nézete nem eggyeztetthető össze a társadalmi rendszerünkel, bár az utobbi időben nem nyilvánitja ki eszt nyiltan, mert számol azzal, hogy ez csak a hátrányát fogja szolgálni. Én a magam részéről a munkára való kiadását csak akkor javaslom, ha már nem lessz más munkás.

Lezárva 1962 április 15-én.

M. A. bv ftörm, nevelő

1962 november 1-én

A bélyegüzem megszünésével került zázkára. Mig nevezett a csoportomhoz tartozott ugy lényeges változást a magatartásában nem tapasztaltam. A fenti véleményel eggyet értek, mert azok a hibák és hiányosságok megvannak részéről, amit az összefoglaló lezárás akkalmával megállapitottak.

Á. D. bv. szds., nevelő

Bpest. Orsz. Bört.

A nevezett elitélt magatartása a befogadás után igeg rossz volt. Ezt az bizonyitja hogy 1960.ba tőbb esetbe kellett fegyelmi fenyitést kiszani vele szembe

De az a fenyités ugy látszik hogy nevelő hatásu volt mert 1960. óta nem kellett fegyelmileg felelőségre vonni. A kőrletét rendbe és tisztán tartja. A társait megbecsülésben tartja. De kevésbé kilátszik az hogy az önála alacsonyabb müveltségü elitélt társait lenézi. Jelenleg a forditó irodában dolgozik. A munkáját mindég elvégzi rendessen

A foglalkozás alkalmával el mondja hogy ezt a munkakőrt tetszik neki.

Felügyelettel szembe a tiszteletet megadja. A kapott utasitásokat ellent-mondás nélkül végrehajtja.

Erkőlcsi és politikai nézete nem kielégitő. Mert a politikai vitákban nem bocsájtkozik bele de burkoltan igyelszik a gyengébb jellemü elitélteket magaköré tömöriteni és azokat hejtelen irényban terelni. Ez meg mutatkozik abban hogy a Heti Hiradóban megjelent politikai cikkeket csak maszlagnak és képmutatónak tartja.

A büncselekményével kapcsolatban nem őszinte és nem ismeri magát bünősnek. Hejteleniti az itéletét.

További nevelések arra kell irányulni hogy a büntudatot felébrszteni benne és a nézetét hejes irányba terelni

Budapest. 1962 december, 27.-én.

B. S. tőrm, nevelő

963.3.26 án szabadult közkegyelemmel

[olvashatatlan aláírás]

Jellemzés

Bibó István 476-037. tlsz elitélt az alábbi fegyelmi fenyitésben részesült, az edig eltöltött börtönbüntetése idejealatt.

1960 április 31-én 1 év összkedvezményelvonást kapot, Váci eseményekből kifolyólag, 1960 április 28-án 5 nap sötétzárkát, fegyelmezettlen magatartása miatt (a sétán beszélgetett). 1960 julius 28-ám 3 nap sötétzárkát kapott, mert a motozáskor cigarettát találtak nálla. 1960 augusztus 13-án 10-nap sötétzárka fogság, mert a zárkaajtón dörömbölt és az osztály nyugalmát zavarta. 1962 szeptember 6-án megrovásban részesült, mert több kosztot vettek be mint ami járt nekik.

A munkáhozvaló viszonya a büntetéstöltéseidejealatt nem volt kielégitő, a munkafegyelmet nem tartotta be, mindig azon igyekezett, hogy a munkának a könyebik oldalát végezze el, a nehezebb munkák végzését igyekezett más elitéltekre háritani, a munkavégzése helyett csak a közvetitő szerepét töltötte be.

Egyéni magatartása fölényes. Azokat az elitélteket akik nem az értelmiséghez tartoznak lenézi, sokesetben még emberszámban sem veszi őket, az egyszerü paraszt és munkás származásu elitélteket nem szereti, szükséges rosznak tartja öket, a munkájukban semiféle segitséget nem ad amivel a képzésüket előbre segitené. A kapcsolata csak azokkal az elitéltekkel jó, akik ugy a szabadéletben mint a börtönben, a bomlastó tevékenységre alkalmasak. Az őrséghez és a parancsnokaihoz a kapcsolata nem jó. A börtön személyiálományában és az ellenséget látja, mert az előirt börtönszabályokat betartatják vele. A tiszteletet csak akkor adja meg ha állandóan figyelemmel kisérik, de ezt is csak azért teszi mert tudja azt, hogy a kötelező tizteletadás elmulasztásáért fegyelmivelelőségrevonás következik.

Politikai állásfoglalása nem, egyeztethető össze a társadalmirendszerünk politikai irányvonalával. Erőssen azoknak az elitélteknek a befolyása alat áll akik a börtönön belül is akadályozzák és gátolyák a normális politikai légkör kialakulását. Az utóbbi időben azomban ezt nyiltan nem folytassa, de az elitélt társai között burkoltan igyekszik kifejteni az ijenirányu tevékenységét.

Budapest 1962 szeptember 19-én.

V. Gy. Bv fhdgy.

Országos Börtön, Márianosztra

Jellemzés

Bibó István 476-037 tlsz. elitéltről, aki Bpesten 1911. III. 7.-én született. Anyja: Graul Irén. Szervezkedés, hütlenség btt-je miatt életfogytig tartó börtönre van elitélve, mely büntetését jelenleg a márianosztrai Országos Börtönben tölti.

Nevezett elitélt 1960. IV. 21.-én lett átszállitva a váci O. B.-ből, a márianosztrai Országos Börtönbe.

Büncselekményével kapcsolatban a megbánás jelei nála nem észlelhetők. Zárkatársaival való viszonya jó. Az őrségnek a tiszteletet megadja, mivel a börtön szabályok által arra kényszeritve van. Nevezett elitélt részéről a börtönön belül is voltak ellenséges megnyilvánulások. Átszállitás után azt a kijelentést tette a házimunkásnak, hogy Ti nem tudtok dolgozni, majd nézzétek meg, hogyha mi neki kezdünk dolgozni megmutatjuk, hogy itt is lehet eredményt elérni. Olyan kijelentést is tett zárkatársai előtt, hogy a parasztokat egyszakaszos törvénnyel ki kellene irtani. A váci elitéltek torlaszolásakor első volt az ajtó rugdosásánál. Illegális uton üzenetet akart a börtönből kiküldeni.

Nevezett elitélt a márianosztrai Országos Börtönnél három esetben volt fenyitve: 1.) 1960. IV. 28.-án 5 nap sötétzárka elzárás, mivel a pokrócrázás alkalmával beszélgetett egy másik elitélt társával. 2.) 1960. VII. 28.-én 3 nap sötétzárka elzárás, mivel cigaretta-csikket akart a zárkájába becsempészni. 3.) 1960. IX. 13.-án 10 nap sötétzárka elzárás, mivel a váci elitéltek torlaszolásakor az ajtót rugdosta.

Nevezett elitélt vácon a nevelői feljegyzés szerint (melyet H. törm. irt alá) 1960. IV. 7 és 9 között a sztrájk hangadója volt. Együtt érzett a többi elitélt követelésével és ezért vállalt szolidaritást.

Nevezett elitélt IV. 8-án az ebédet nem vette fel, ezen cselekményéért 1 év összkedvezmény elvonásban lett részesitve.

Márianosztra, 1960. október hó 24.-én.

P. I. bv. törm., nevelő

_{Keresztes Csaba (1976) levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltáros-főtanácsosa.}