Szegedi Kovács György

Betöltetlen

Olyan különös a remény.
Mindig szakadozott.
Sarkai olykor
homályba tűnő talányok.
Ki számol az Örökkévalóval?
Meddő várakozás a lét,
levegő sem rezdül.
Fojtogatja valami betöltetlen
szükség, míg ki nem mondod:
„Feletted való jóm nincsen.”

Diagnózis

A rendelő várótermében gubbasztok.
Könyököm a térdemen.
Nézem a járólap
kesze-kusza mintázatát,
keresve az isteni arcot,
de csak az emberit találom;
sárkány szemeket,
emberek hangtalan sikolyát.

Bensőm GPS-e,
az a szelíd, halk,
újra tervezést suttog.

Vasalatlan

Imára kulcsolt kezek
árva-magánya
a poros belső szobában;
vasalatlan ráncok
gyűrődései közé szorult
lélek
mustármagnyi hitért
esdekel.

Óvoda

Tán egy óra is eltelt,
mire rám talált
három kerekű ideg-roncs dömperem,
majd szakadni kezdett agyamban
a két órányi
kifeszített játékidő.

_{Szegedi Kovács György (1959) lelkésznek tanult, 1987 óta közöl verseket. Legutóbbi kötete: Fehér (Vörösmarty Társaság, 2020).}