hiánygyógyszer
annál a komolyabb esőzésnél,
úgy álltak ki belőlem a jeges
esőcseppek, mint az injekcióstűk.
a szigeten ez volt az első és eddigi
egyetlen jégverés. majd a hirtelen
felmelegedés következtében
túlszaporodtak a vérszívók. gulliver,
remélem a kullancsok kegyesek lesznek
hozzám, és nem tetoválják hátamra
a lyme-kór vörös gyűrűit.
a vörösről valahogy mindig a fájás
jut eszembe, a fájásról pedig,
hogy nehezen múlik. koncentrikusan
távozik belőlem, mint ha belém dobtak
volna egy követ, ami örökre bennem
gyűrűzik.
eszköztelen vagyok, mint egy arc
grimaszok nélkül. csigolyánként
gördül le rólam az élet, gulliver.
úgy fekszem itt, mintha gipszből
öntöttek volna ki. elképzelem, hogy
a testem egy hatalmas sziklává alakul,
ami – gátlások nélkül – szenvedhet.
zsugorgulliver
gulliver, itt és most nem akar
mozdulni az idő, földrésznyi
sarat cipelt magával. valami
mélyre húz mindent, csak én
lebegek, mintha párolognék,
még inkább, mintha egy gigantikus
szívószállal szívna magába a Nap.
gulliver, itt a madarak is csak
szemmagasságig repülnek, mintha
a tekintetem lövellné ki őket,
mikor megnyugszom,
kikelnek bennem a csend fiókái. szájüregemben
verdesnek és lesúrolják fogaimról a frusztrációt.
lenyelem őket a parák és paraziták mellé.
érzem, hogy terjedek, mint egy vírus,
a fény archívuma vagyok.
Kugler Viktor (1993) költő, pedagógus.