Börtönfeljegyzések Regéczy-Nagy Lászlóról
Bevezető
Levéltárosként a 2010-es évek második felében olyan pozícióban dolgoztam,
ahol szoros kapcsolatot kellett tartanom szinte mindegyik központi államigazgatási
szervvel. Ezek egyike volt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága.
Úgy látszik, jó benyomást tehettem rájuk, mert egyszer váratlanul megkerestek:
átadnának néhány olyan személyi jellegű belső iratanyagot, amelyek
az 1956-os perekhez kapcsolódnak. A büntetés-végrehajtási intézetekben, vagyis
a börtönökben az elítéltekről vezetett hivatalos nyilvántartásról volt szó. Ezeket,
alapesetben, nem adják át a levéltárnak, de most kivételt tennének. Természetesen
igent mondtam, és ezzel létrejött az „1956-os elítéltek személyi anyagai
(1956-1963)” megnevezésű levéltári állag (érdeklődők számára a törzsszáma:
HU-MNL-OL-XIX-E-5-b).
Regéczy-Nagy László személyi dokumentációja
Regéczy-Nagy 1925-ben született, 1944-ben tisztté avatták, a nyugati fronton
esett hadifogságba. Hazatérése után segédmunkásként dolgozott, majd 1949-től
a budapesti angol nagykövetség gépkocsivezetője lett. E munkakörében érte az
1956-os forradalom kitörése. Tevőlegesen nem vett részt az eseményekben,1
azonban a szovjet intervenció után kapcsolatba került Bibó Istvánnal, akinek
memorandumát eljuttatta az angol nagykövethez. Göncz Árpáddal közösen
pedig Nagy Imre miniszterelnök kéziratát („A magyar nép védelmében”) menekítették
nyugatra, amely ott hamarosan meg is jelent.2
Bibó és Göncz letartóztatása után ő következett. 14 hónap vizsgálati fogság,
és ebből hét hónap magánzárka után került bíróság elé. („Az ember ült a priccs
végén, és bele kellett nézzen – éjjel-nappal – egy erős körtébe, ami az ajtó fölött
égett. Ha éjjel fölhúzta a lábát, eldugta a kezét a lópokróc alá, elfordult a fal felé,
abban a pillanatban rúgták az ajtót és fölébresztették, mert az arcát mindig
látni kellett, tehát az álomperiódusokat szakították meg. Fiatal voltam, én ezt
kihevertem.”) Harmadrendű vádlottként 1958. augusztus 2-án főbüntetésül 15
év börtönbüntetésre ítélték, míg két társa életfogytig tartó szabadságvesztést
kapott. (A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy tettét „alárendelt szerepkörben”
hajtotta végre, azt a tárgyaláson „a bűnössége elismerésére is kiterjedően
megbánta”, illetve kisgyermeke volt.)
Büntetését a Budapesti Országos Börtönben („Gyűjtő”) kezdte meg, innen
szállították át 1959. májusban a váci börtönbe, ahol 1959. augusztus végéig „tartózkodott”,
ezt követően 1961. július 20-ig újra az Országos Börtön lakója, majd
egy évre Tökölre kerül. 1962. július és 1963. június között az Országos Börtönben
tartották fogva.
A börtönökben kezdetben fizikai munkát végzett, később ő is elegánsabb
munkát kapott: a tervezőirodában dolgozhatott – míg Göncz Árpád a fordítóirodán.
(Később, az 1990-es évektől, elhatárolódott Göncz politikai szerepvállalásától,
azonban megvédte azon vádaktól, mely szerint Göncz a börtönben
besúgó lett volna.)3
Az 1963 márciusában kihirdetett amnesztiarendelet nyomán a politikai elítéltek
nagyobb része kiszabadulhatott. Számosan viszont a börtönökben sínylődtek
tovább. Regéczy-Nagy és Göncz esetében furcsa helyzet adódott: őket
sem engedték ki a többiekkel együtt. A büntetés-végrehajtás anyagaiból ennek
oka nem derül ki, csak az, hogy a börtön nevelőtisztje ebben az időben készített
róla egy jellemzést, melyet a „Büntetés célját még nem érte el kegyelemre nem
javaslom” kijelentéssel zárt le. Talán ennek is szerepe lehet fogvatartásának
meghosszabbodásában.
Néhány hónap elteltével azonban mégis megnyíltak a börtön kapui, és júniusban
mindketten újra szabad levegőt szippanthattak. Minek köszönhető? U Thant,
az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkára közelgő Budapestre érkezésének?
Vagy annak, hogy Regéczy-Nagy szerint az angol nagykövetség folyamatosan
sürgette a szabadlábra helyezésüket?
Az Igazságügyminisztérium 1963. június 14-én értesítése lakonikusan hivatalossággal
csak arról tájékoztat minket, hogy Regéczy-Nagy büntetésének letöltését
három évi próbaidőre felfüggesztik, s a szabadlábra helyezés iránt haladéktalanul
intézkedni kellett. Június 19-én szabadult.
Szabadulása után „óriási meglepetés volt az a magyar társadalom, amelyet
hat esztendő elteltével talált az ember, a saját hazájában. „Jó, odabent aztmondogattuk, hogy a rácsokon belül van a kis börtön, a börtönrácsok és a nyugati
határzár között a nagy börtön. De azért azt az önfeladást, amit az ember
az első pillanattól kezdve tapasztalt itthon, azt máig sem tudtam elfelejteni.
Nagyon keserves volt látni, hogy a magyarok azért, hogy ne kelljen feszültségben,
meghasonlásban élniük, a Kádár-rendszer kicsi adományait önként és szívesen
elfogadták a legnagyobb jónak. Föladták önmaguk lelkét, azonosságát
azokért az apró kedvezményekért, amelyeket a párt kegyelemből adott.”4
Az 1989 utáni időszakban már aktívabban tevékenykedhetett a közéletben,
és igyekezett szellemi muníciót adni a magyarság fennmaradása érdekében.5
Társaival megalakította a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, melynek később
az elnöke lett. 2021-ben hunyt el.
Az öt évig tartó börtönéletét fogva tartói is dokumentálták.
A büntetés-végrehajtás korabeli személyi nyilvántartása egyfajta kartoték,
az ilyenkor szokásos adatoknak űrlapszerűen elrendezett rovatokkal. A név,
a családi és a foglalkozási adatokon kívül felvitték a letartóztatás idejét, bűntársainak
nevét, a raboskodás helyeit és idejét, az egészségi és fegyelmi adatokat
stb. (Természetesen a személyi leírás is helyet kapott. Regéczy-Nagy esetében:
magassága 170 cm, szeme kék, álla kerek, szemöldöke barna, bajusza barna,
homloka magas, fogazata épek, hajszíne barna, szája rendes, arcformája kerek,
orra rendes, szakálla borotvált. Esetleges álneve nem volt.) Rendes nevét folyamatosan
helytelenül írják, nyilvánvalóan a nemesi jellegű „y” zavarta őket, így
el is hagyták.
Osztályhelyzete: értelmiségi. 1945 előtt politikai párt vagy egyesület tagja
nem volt. Első bűntényes. 1960 augusztusában a jó munkájáért parancsnoki
dicséretben és jutalomcsomagban részesítették. Tökölön motorszerelési munkákra
osztották be. 1962-ből az angol nyelv tanulását jegyezték be.
Feljegyezték a bűncselekményért kiszabott ítélet rövid indokolását is, azonban
a legnagyobb helyet a „Feljegyzések: a letartóztatott magatartásáról, fejlődéséről”
megnevezésű rész tette ki. Ezen belül „A nevelő értékelései” rovatban
átfogó jellegűnek szánt jellemzéseket állítottak össze.
Ez számunkra a leginkább érdekes.
Regéczy-Nagyról sem készült sok (csak éppen elég), azonban a röviden
leírtak nemcsak (vagy talán egyáltalán nem) az elítéltet minősítik és jellemzik,
hanem az adott kort. Az adott kor emberét. A börtönök nevelőtisztjei – úgy
tűnik – komolyan vették hivatásukat, és figyelemmel kísérték elítéltjeik közösségi
magatartását, politikai haladását. Legalábbis az elvárásaik erre irányultak. Regéczy-Nagy esetében is tisztában voltak a vádakkal, valamint az ítélet
tartalmával. A börtönben töltött évek során azt fürkészték: mennyiben módosult
az elítélt véleménye. Ha nem, csalódottak lettek. Kíváncsiak voltak arra is,
milyen ember az elítélt, milyen a jelleme, természete. Igyekezte is megismerni,
és a maguk módján összegezni.
Eközben nem örkényi ötperceseket alkottak – inkább Rejtő Jenőit, és ezért néha
olyan érzése van az embernek, mintha Török Szultán valamelyik levelét olvasná.
Nyilvánvalóan nem elvárható, hogy egy „bv” intézet munkatársai tudósi
ismeretekkel rendelkezzenek, azonban mégis megdöbbentő, hogy egy körülbelül
négyelemis tudásszinten szerették volna átnevelni a fogvatartottakat.
A közlés jellege
A „Feljegyzések” rövidebb-hosszabb bejegyzéseit szinte betűhíven közlöm.
Semmin se változtattam, még az egyértelmű elgépeléseken, vagy egybeírásokon
sem. A szövegek egy része kézzel íródott, ezeket dőlt betűvel közlöm. Előfordul
a gyorsan írt, felül egy vonallal áthúzott „ű” betű használata („ū”), melyet
megtartottam. A másik részük írógépen készült, amely esetben nem lehet tudni,
hogy eredetileg tartalmazott-e „í”, „ú” vagy „ű” betűt. Az „ő” betű biztosan
megvolt, ugyanis ezt – következetlenül bár –, de használták. Több esetben látszik,
hogy a félregépelt betűre utólag ráverték a helyeset, ez esetben ez utóbbit
szerepeltetem. Viszont minden más esetben meghagytam az eredeti betűket,
elgépeléseket, értelmetlen szavakat, betű- vagy központozási hiányokat. A rövidítéseket
sem oldottam fel, kitalálhatóak.
A bv-tisztek, nevelők neveit csak kezdőbetűkkel jelzem.
Szövegek
Az ítélet indokolása:
Az Angol gépkocsi vezetőn keresztül össze köttetése volt az Angol kisgazda
pártal valamint az Angol követséggel ott több adatott szolgáltatott ki.Melék
cselekménye volt még, hogy Nagy Imre könyvét külföldre akarta juttatni,
a könyv címe, amagyar nép védelme.
A nevelő értékelései:
1960.I.12.én.
Az eltöltött idő alatt az alant felsoroltakat tapasztaltam a letartóztatott magatartásárol,
fejlődéséröl.
Az elitét egy csendes tisztaságot szerető ember, a magatartási szabályokat ez
ideig betartotta fegyelmi büntetése még nem volt.A munkához való viszonya muvezető tályékoztatása alapján jeles a zárka rend je és a magaviselete is jeles
osztályozásu. A nevelővel és az örséggel ez idáig tiszteletett tanusitott a zárka
társaival össze férhető. A társadalommal szemben szeretetetett mutatt politizálni
nem szeret inkább ráérő idelyében könyveket olvas.Káros szenvedály nem
tapasztalható nála. A büncselekményét elismeri, hogy elkövette de annak kiszabását
igazságtalannak tartja, mert sokat szabtak ki rá. A zárkatársaitól, azt
látom, hogy nem befolyásolható urra az akaratának. Mindezeket egybe véve én
azt tapasztalom, hogy az eltöltött idő mégis nevelő hatásu volt ennek az elitéltnek
is tekintettel már arra is, hogy az eltöltött idő alt fegyelmi büntetése nem volt.
Lezárva Bp 1960. I. 12.én.
M. A. bv törm, nevelő
Tököl, 191. VII. 20-án befogadva és beosztva motorszerelő munkára.
K. őrm.
1960. XI. 16-án 6 hó összk. elvonással lett megfenyítve mivel tiltott sajtóanyagot tartott
magánál.
Értelmi fejlettsége elég magas színvonalon áll. A rábizott munkát igyekszik pontosan az
utasításoknak megfelelően elvégezni.
Elitélt társaitol nem hagyja magát befolyásolni esetleges szabálytalanságok elkövetésére.
Elismeri būncselekménye sulyosságát azonban a kiszabott ítéletet tulsulyosnak tartja.
Szabadidejében leginkább olvasni szokott. A felügyeletnek a fegyelem megszilárditásában
segitségére van személyes példamutatásával és az elitélt társaival való foglalkozáson keresztül
is.
Lezárva: Tököl 1962. január 11-én.
Cs. A. nev.
Az anyagja elszálitás miat lezárva.
Tököl. 1962. VII. hó 20-án.
B. örm, nev.
B. O. B. 1962. aug. 11én.
Nevezett elítélt előző időkkbeni magatartása nem minden esetben volt kielégítő ami abból
is kitűnik, hogy 1-esetben 1961-bn 6-hónap összkedvezmény elvonással lett megfenyítve.
A fegyelmi büntetés letöltése után nevezett fegyelmi és magatartási helyzetében fejlődés
tapasztalható. A fegyelmi büntetésből okulva, jelenleg is távol tudja tartani magát mindenféle
fegyelmezetlenség elkövetésétöl. A zárkatársaival szemben összeférhetö, emberséges,
megértö magatartást tanusít. A körletét rendben és tisztán tartja, egyéni felszerelését
és a zárkafelszerelését óvja a rongálódástól. A börtön személyi állományának
a tiszteletadást megadja bizalommal fordúl a nevelőjéhez és bármilyen problémája van.
A Heti Híradót rendszeresen olvassa, amiből tájékozódik ugy a kül mint a belpolitikai eseményekről. Nagy érdeklődést tanusit a könyvtári könyvek iránt, szereti a könyveket
úgy a szépirodalmi mint a szakmai könyveket egyaránt.
V. Zs. ftörm, nevelő
1962.november 20. Zárkarendje, körlete rendes, megdicsértem.
1962. dec. 17. B. O. B.
a nevezett elitélt hosszabb idő óta mint tervező van foglalkoztatva.
Magatartása elfogadható: 1 esetben volt fenyítve 1961. XI. 16-án 6 hó összkedvezmény
elvonással mivel tiltott salytó anyagot tartott magánál.
Felügyelettel szemben tisztelettudóan viselkedik a kiadott utasítást maradék nélkül végrehajtja.
Csendes szerény ember. Zárkában és a munkahelyén társai szeretik mert mindenben
segít nekik. Nem hangoskodó vitázó veszekedő. Társai tanácsért fordulnak hozzá
mivel megfontolt egyénnek ismerik. Munkáját becsülettel elvégzi. Börtönben eltöltött
évei alatt több helyen volt foglalkoztatva. A fizikai munkát is épp oly kedvel végezte mint
az irodait. Dolgozni szeret. Munkaidőt kihasználja. Társait tanácsokkal ellátja mivel jó
szakember. A tervezőben végzett munkát szereti és nagy kedvel végzi.
Magatartása ellen kifogás az utóbbi időben nincs. Dicsérve és jutalmazva e esetben volt.
Būncselekményét részben ismeri el és ítéletét sokalja. Társai előtt nem beszél róla és
politikai nézeteit sem nyilvánítja. Sokat olvas képzi magát.
Meggyőződésem, hogy rendszerünk ellensége de véleményt nem nyilvánit. Szabadulása
után a régi munkahelyére akar menni dolgozni.
Társai nem tudják semiben befolyásolni inkább ő hat társaira.
Utógondozást szabadulása esetén nem igényel.
J. H., nevelő
Országos Börtön
Budapest
Nevelői vélemény
Regéczi Nagy László 476-057 tlsz. elitélt.
Fenyitése: 1961. 6 hó ősszkedvezmény elvonás, mert tiltott folyóiratot tartott
Munkáját rendesen, megelégedéssel végzi. Munkavezetője kifogást ellene nem
emelt.Munkahelyén is szereti a rendet, fegyelmet betartani.
Az őrséggel és nevelőjével szemben tisztelettudó, rabtársaival békésen él. Zárkája,
felszerelése rendes, különösebb kifogás ellene nem merült fel.
Politikai tartalmu témáktól elhatárolja magát, inkább az olvasásban keres kielégülést
gondolatainak.
Budapest 1962 szeptember 21-én.
J. L. bv. alhdgy, nevelő
Országos Börtön
Budapest
Nevelői vélemény
Regéczi N László 476-057. tlsz elitéltről
Született: 1925. II. 17. (Budapest)
Anyja: Urszinyi Anna
Nős
Itélete: 15-év. (Szervezkedés, hazaárulás)
Szabadul: 1972.VI.20.
A nevezett elitélt büntetését a budapesti országos Börtönben kezdte. Első időben
mint fizikai munkás dolgozott különböző helyeken a börtönben. Munkáját kifogástalanul
elvégezte.
1962-ben a tervező irodában kerül mint rajzolo. Munkáját itt is a legjobb tudása
szerint végzi el. A munkaidőt kihasználja.
Rajzai pontossak tetszetőssek jók.
Gyengébb képzettségű társainak segit a munkában mint jó szakember. Rajzoloi
munkakörét szereti.
Dicsérve és jutalmazva 1-esetben volt.
Felügyelettel szemben tisztelettudó, a kiadott utasitásokat maradék nélkül végrehajtja.
Csende szerény ember.
Büncselekményét nem ismeri el. Társaival vitatják azt meg de szoros baráti
körén tul senkinek sem nyilatkozik.
Sokat képzi magát nyelvet tanul és olvas.
Társaira hatást tud gyakorolni. Rendszerünk megrögzött ellensége.
Büntetés célját még nem érte el kegyelemre nem javaslom.
Budapest.1963.IV.10.
Z. L. fhdgy, nevelő
C. M. bv fhdgy, csop.vez.
Országos Börtön
Budapest
Vélemény
A nevezett elitélt magatartása a börtönbüntetés ideje alatt kifogás alá nem esett.
Fegyelmezetten viselkedett minden elöljárójával szemben. A kapott utasitásokat
ellentmondás nélkül végrehajtotta. A börtönszabályokat betartotta. A közösségbe
nem illeszkedett be. Társaitól távoltartotta magát. Társai közül az ő szemléletét
valló elitéltekkel szeretett beszélgetni. Munkához való viszonya jó volt. A börtönbüntetés ideje alatt több munkahelyen
dolgozott. Utolsó munkahelye a tervezőirodában volt, mint rajzoló. Itt a munkáját
szorgalmasan elvégezte. Fegyelmezett magatartásáért, jó munkájáért egy
alkalommal jutalomban részesült.
Büncselekményét nem ismerte el és itéletét is sulyosnak tartotta. Cselekményéről
még társaival sem szívesen beszélt.
Jellembeli tulajdonságai: nem őszinte ember, hizelgő, simulékony természetü.
Családi kapcsolata rendezett volt. Feleségével tartotta a kapcsolatot. Családjának
irt levelei azt mutatták, hogy családjához ragaszkodik.
A börtönbüntetés a nevezett elitéltnél magatartása és a munkához való viszonya
szempontjából kedvező hatással volt, de a közösségbe való beilleszkedés terén
még mutatkoztak hiányosságok.
Budapest, 1963. június 24-én.
N. I. bv őrgy
Börtönparancsnok
1 Bár szerepet játszott a brit nagykövetség információszerzési akcióiban, melynek legérdekesebb
esete az újnak számító szovjet T-54-es harckocsi „megszerzése” és átvizsgálása.
2 Imre Nagy: On communism: In defense of the new course. New York, 1957. és Un communiste
qui n’oublie pas l’homme. Précédé d’un portrait d’lmre Nagy par Francois Fejtő, Paris, 1957.
3 Magyarország mellékhadszíntér volt. Regéczy-Nagy László és a lutheri kiállás. In Stefka
István: Ötvenhat arcai. Szerk.: Stefka István. Budapest, 2003, Kairosz Kiadó, 123–131.
4 „A történelem alattunk van…” Beszélgetés Regéczy-NagyLászlóval (Cservenka Judit). Európai
Utas, 11. évf. 41. szám (2000). 76.
5 Pl. Regéczy-Nagy László: Az emberhez méltó gondokról. In Az (magyar) értelmiség hivatása.
Tanulmányok, vallomások, elemzések, levelek. (Hetven magyar értelmiségi írásai) Szerk.: ifj.
Fasang Árpád. Budapest, 1997, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 356–357.
Keresztes Csaba (1976) levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltáros-
főtanácsosa.
