Magyari Barna

Rímes rege önmagamról

főszerepeket
játszik a káosz
nehezen illik
csöndem a mához

stresszek lombjánál
kevés az árnyék
perzsel az ideg
másfelé járnék

vízszintes flörtök
pihennek bennem
csók-karcolt CD-t
hallgat a kedvem

múltat keverve
átnézve poron
homlokon csókol
ott az a torony

parányi emlék
fésüli elmém
Sinka Aranyhoz
szótlanul elmén

élmény-mécsesem
köpi a lángot
gén-hőhöz bújni
olykor ajánlott

A fény Veled mosdik

sejtelmes ruhádon
átdereng pár gyönyör
pénteki csöndemből
varázsod letöröl

gének közt nyílogat
minden hő mi lehet
misztikus tájamon
te vagy a kikelet

artériák húrját
pengeti a hőség
tűz a tűzzel táncol
s a szenvedély rám ég

mondatok zugában
levetkőzünk szóig
s gyöngyöző szívemben
a fény Veled mosdik

_{Magyari Barna (1965) költő, kulturális kutató. Legutóbbi kötete: A lét horizontja (Antológia, 2013).}