Radnai István
fohász fagypontok közelében
mi harcolunk csillagok a fényes égen
béke mondanák ha hinném
szavak robbannak s minden napszak
hazudtak és újra hazudnak
csillagok a fényes égen imátok megsegítsen
annyit gyászoltunk gyárszolunk ma is
nem lehet hogy hiába minden
két vírus bomlaszt váltogatja arcát
most nem tankokon jön a szabadság
baráti belövések a vakolat alatt
most a bőrünk alá férkőznek
lassú tűzzel ahogy a templomok
gótikus ívei is porig égnek
csillagaink a fényes égen
mennyi tehetség trónod körül állnak
most hiába lőnénk vissza
a nyugati béketábor nyirkos kezével
nyúl utánunk
hulló csillagokat nézünk a földről
hullanak ránk az átkok
míg a vírus a legjobbakat az omló házból
és a nyugati szél tetőket bont
égő szavakkal
csillagok alatt várjuk az égi bírót
hazudtolja meg a földi igazságot
kelepcében vagyunk újra
földi javakat osztanak a gyilkosoknak
csillagok ti láttátok hát elmondjátok
a gyilkosaitoknak hol élnek unokái
hol élnek villákban a parázs hazugságok
uram vigyázz ránk lángra ne lobbantsd
csillagok hunynak a téli éjszakában
ha tavaszra fordul a fényes égbolt
szemeteket tartsátok rajtunk
ne hűtlenül összekacsintva
hiszen tudjátok az ég mögött vöröslik
készülődik minden béketábor
nyugatról üzennek szélkakassal
nem volt elég a keleti átok
boszorkányszombat
ötvenhat csonka törzs a vízparton
valaki elorozná mint a vizet
sziget-magyar áll csodálkozik
még mindig még mindig még mindig
csonka törzs a parton korhad
jön újabb vihar mindig újabb ugyanonnan
ötvenhat már csak emlék volna
és a lovasroham a gumilövedék
maradék szemeddel láss magyar
ötvenhat a parton korhad
derékba tört óriás szikla peremén is
a szakadék felett s ha nem vigyázol
ha nem vigyázol mit és merre lépsz
korhad ötvenhat emlékét lopják
korhadt törzs maradsz sarjadat
a tegnap felhői eltakarják
a nap szeme betapasztva
Radnai István (1939) költő, író. Utóbbi kötete: Szívtáji Magyarország (versek, 2019).