Zsille Gábor

Zamárdi

Ha visszagondolsz a kertre,
amikor a szél leverte
az ágakról a harmatot,

s leguggolva egy göröngynél
egy üreg fölött merengtél,
miféle állat lakhat ott,

ha visszagondolsz a kertre,
milyen konokul keverte
évről évre a lapjait,

s kutattad, a lombot három
hónapon át minden nyáron
milyen varázslat tartja itt,

ha visszagondolsz a kertre,
mikor a szél leteperte
a csupa rozsda napernyőt,

míg a szomszédban óraszám
a kisház öblös teraszán
kanasztázott néhány felnőtt,

eszedbe jut, milyen jó volt
verset írni: könnyed hóbort,
talán áldás, tán kárhozat,

időtlenül a verandán
merengtél egy képen, hangyán,
előtted egy nyers változat:

román költőt fordítottál,
kinek bölcsője Torontál,
s átkoztad a nem kért szelet…

Mindez talán nem is így volt,
agyad minden tényt kisípolt –
hogy megtörtént, csak képzeled.

_{Zsille Gábor (1972) költő, műfordító. A Magyar Napló versszerkesztője.}