Borián Elréd
Belső tó
Mit üzenhet neked ez a vulkán szülte, szélfútta kis öccse a Balatonnak? Látom, közel a gejzírkúpos Aranyház, amott legelnek a szürke szarvasmarhák. Az aszályos idő előhozott középen egy szigetet. A tó, a belső fodros hullámokat hoz. Rég volt. Unokatestvérem tizenkilenc sem volt, bottal, csontsoványan lépkedett, hogy lássa a tavat, az eget és a tornyokat, mielőtt végleg elmegy. Római őrtorony vigyáz ránk, Árpád-kori vár kövei kérdezik: kései hun vitézek laktak erre tán? Ős levendulás, micsoda gyökerek. Doberdó és Szibéria, nagyapáim ifjúkora. Fenn az avar földsánc. Micsoda látvány tárul onnan! Balról a Balaton, a Belső-tó, az Attila domb, az ős-Tihany, a nádasban bolyongó Külső-tó. Távolabb megmaradt remetebarlangok, miután 1954-ben a többi beomlott. Kijevből jöttek a remeték, imádkoztak, hogy legyen egység, a béke királya szüntessen minden vérengzést. 1956-ban apámat falhoz állították, az egyik orosz mondta: hagyjátok a fehér köpenyest. A fegyvereket összegyűjtőt, elvtársukat lelőtték. Nem értették egymás nyelvét. Kiszáradt a Ciprián-forrás, nincs már tihanyi visszhang. A füredi kikötőben vitorlások sorakoznak, sokasodnak. De szívesen meghívnám ide, a Kotyogósba, az örök ifjú Csokonai Vitéz Mihályt, leültetném, kávéval kínálnám. Így szólnék hozzá: – Mily éles elmével fürkészted a túlvilágot, mit mond a filozófia, az Isten szava, mikor utoljára hosszan szóltál egy sírnál! Vajon van-e ott szó, honnan nem tér vissza utazó? Hallgatnálak, és magamhoz ölelném csikóbőrös kulacsod. – Danika minap erre járt, az ürgelyukba belemászkált, elesett, várta a gyógyító puszikát, boldog beteg, a réten elnyúlhat, ez a világon a legjobb ágy. Egy debreceni kislány is hajdan erre járt, ajándékra várt mint szülinapos. És megkapta tündér szüleitől a ködben úszó, kéttornyú Tihanyt. Egy fiúval találkozott. Odaadott neki egy kecskekörmöt, és elárulta titkát. Szülinapra megkapta álmát: Tihanyt. A fiú ránézett, és kimondta ítéletét: ez a lány hülye. Jól megdobta azzal, amit tőle kapott. Sok évvel később téli tengerparton megszólalt a felnőtt asszonyban halott apja bariton hangja: „Hol van a tenger, Dolha? Ahol hiszed…” Vajon te hiszed? Van-e tónak, tengernek otthona? Írd csak le magadnak, mit mond az a belső tó, hogy magad legyél magadnak varázsló.
Fehérnek lenni
Fények pásztázzák az utat. Egy kis egér bújik elő, majd gyorsan vissza. Nem akar bűnhődni. Szürke, de ő is fehér szeretne lenni.
2022
Vad hullámokon Tükröződik a nyírfa. Vér és aszály.
Borián Elréd (1962) bencés szerzetes, tanár.