Takáts Fábián

Ilsára emlékezve

Konkoly Gyula: „Ilsa, a Gulág tigrise” – Hommage
Budapest, 2023, Faur Zsófi Galéria

Konkoly Gyula a 60-as években indult magyar avantgárd művészet egyik megkerülhetetlen alakja. Életműve gazdag és szerteágazó: festményekből, installációkból, könyvillusztrációkból és filmplakátokból áll. Főiskolai tanulmányai után Bécsbe, Olaszországba és Franciaországba is tanulmányutakat tett, utóbbiban a 70-es évek elején le is települt. Itt festette a tárlat névadó képét, amely mostanra mindössze csupán töredékeiben maradt fenn. Ennek a hajdanán készített műnek a parafrázisát mutatja be a Faur Zsófi Galéria.

A franciaországi emigrációban festett Ilsa, a Gulág tigrisét a hasonló című olcsó trashmovie inspirálta. A Konkoly által pornófilmnek titulált Ilsa, a szibériai tigrist a kanadai Jean Le Faur rendezte. A horror-thriller-háborús műfaj triumvirátusaként aposztrofált film valóban nem túl magas színvonalú alkotás a korszak audiovizuális effektjeivel, ám csapnivaló színészi alakításokkal. A Dyanne Thorne amerikai színésznő főszereplésével készült mű nem írta be magát a filmművészet jeles darabjai közé, akik annak idején látták, többségük mostanára elfelejtette. Nem úgy Konkoly Gyula, aki a film hatására festette monumentális művét.

A történet szerint a címszereplő Ilsa egy gulágban dolgozik főnökként. Az egykori Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatáborban, ahol mind a foglyokkal, mind pedig őrtársaival kegyetlenül bánik. Brutalitásáról tesz tanúbizonyságot, amikor a táborban élő tigrissel megeteti az engedetlen foglyokat. Majd egy szovjet birkózó érkezik a rabok közé, akit Sztálin iránti gyűlöletéből kifolyólag át akarnak nevelni. Később a tábort a földdel teszik egyenlővé, a foglyokat megölik, de a birkózó mindezt túléli. Évek múlva az Egyesült Államokban látjuk viszont, ahol egy bordélyházban Ilsa és csatlósai újra foglyul ejtik. A film innentől a „szovjet” kereséséről és kiszabadításáról szól…

Az „Ilsa, a Gulág tigrise” aktualitása a 70-es évekbeli és a mostani időszak hasonlóságából is fakad. Olaj- és energiaválság sújtotta akkoriban a világot, aminek következtében magas inflációs környezet alakult ki, a munkanélküliség az egekben tetőzött. Az 1970-es évek intervalluma a második világháború utáni általános gazdasági fellendülés végét jelentette. Felbomlott az 1944. június 22-én létrehozott Bretton–Woods-i rendszer, amely szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait, 1973 októberében a negyedik arab–izraeli háború kirobbanása eredményeképp kialakult az első olajválság. A krízis véget vetett az addigi gazdasági növekedésnek, magas foglalkoztatottságnak és a mérsékelt infláció korszakának. A mélypontot az 1974–75-ös évek hozták, amikor a világ vezető gazdaságai recesszióba süllyedtek. Habár az öreg kontinesen nem dúltak harcok, keleten igen, ahol még tartott a vietnami háború (1955–75), Kambodzsában a Vörös Khmerek rémuralma, nyugatabbra az arab-izraeli konfliktus negyedik ütközete (jom kippuri háború). De történtek jó dolgok is: 1970-ben irodalmi Nobel-díjban részesült Alekszandr Szolzsenyicin, aki saját gulágbeli élményeiből merítve írta meg jelentős köteteit, elsősorban az Ivan Gyenyiszovics egy napja (1962) címűt. Igaz, hogy A Gulag-szigetvilág (1973) miatt már elveszítette szovjet állampolgárságát, Párizsban kényszerült letelepedni.

Ilyen időkben készült az „Ilsa, a Gulág tigrise”, amely a Műcsarnok felkérésére rendezett 1991-es Konkoly Gyula-tárlaton már látható volt. Később megvásárolták, majd tulajdonost váltva a nagyobbik része megsemmisült. Ez az állapot Konkolyt bizonnyal nem hagyta nyugodni, ergo ecsetet és egyéb eszközöket ragadott, és újragondolta eredeti művét. Mivel az csak részeiben maradt fenn, a mostani variáció is ahhoz hasonlóan töredékeiben lett elhelyezve a Faur Zsófi Galéria tágas kiállítóterében. A pop-artos, élénk színvilágú alkotás értelmezéséhez érdemes kicsit elmélyedni Konkoly művészetében. Főiskolásként Csernus Tibor, Lakner László és Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához szegődött, az általuk meghonosított és kidolgozott eszköztár (tárgyi zsúfoltság, visszakapart felületek) mentén komponálta személyes hangvételű képeit. Egy bécsi nagyszabású tárlat után fordult a 20. század egyik legismertebb képzőművészeti irányzata, a pop-art felé. Egy párizsi galéria (Sonnabend Galerie) anyagát látva sajtófotó-motívumokat, Tizianótól, Rembrandtól, Goyatól átvett klasszikus művészeti idézeteket társított csorgatásos és hard-edge-es (szó szerint: kemény élű) felületekkel. Ekkortájt alkotja a magyar pop-art legszélsőségesebb, groteszk és harsány színű objektjeit (Dózsa 1967, Dané és Maya 1967), radikalizmusa később elvezeti az environmentalitás és konceptualitás felé.

Az „Ilsa, a Gulág tigrise” a filmhez hasonlóan erotikától sem mentes: fedetlen női kebleket simogatnak férfi kezek. De nem ez a lényeg, az erotika csak eszköz annak az életérzésnek a kifejezésére, amelyet a 70-es évekéhez hasonlónak vél az alkotó. Habár azóta közel öt évtized telt el, a történelem – ahogyan mondani szokták – ismétli önmagát. Hogy miben áll ez a hasonlóság? Konkoly szokásos, a női testet ábrázoló alkotásában lövedékek, romok, rakétatöltetek lenyomata jelenik meg a plasztikus felületen. Az erőszak, a kiszolgáltatottság sokkoló látványa keveredik a szexualitás erős kisugárzásával. Meghökkentő, ahogy az Konkolynál lenni szokott.

_{Takáts Fábián (1987) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán végzett művészettörténet szakon. Szakterülete a 20. század művészete.}