Szente B. Levente
Ezer-virág kertje leszek
(vívódásaink)
falak derekában hallom recseg-ropog a vén tégla beszélget benne szalma a szikkadt sár nyom és nyög ami egykor benne még összefért kínosan porlik szétesik minden oldódnak feszültségek mint testben valami gyógyszer beton-nyelven hova-tova szólongat temetőbogárként noszogat ez a kényszer milyen kínos ó mennyire az tudva hogy elveszítem önazonosságom kezeid másmilyen módon érintem majd meg lassan pompázó ezer-virág kertje leszek valamennyinek te mind tudod a nevét és csak nézlek és nézlek míg te visszanézel belém szerelmetes fáknak apró csemetéket nevelgetek falakon innen és túl szívedben akár egy lábjegyzet ezer-virág kertje leszek
Útnak indít
jó kedvet adj Uram hadd viseljem el azt is ki szemközt velem a tükörben áll útnak indít – szó-szél szavad csókká szaggat tép épp úgy elnyűtt kabátok mindegyikét vállamra adja és feltarisznyál abból ami csak két ember között van mint aki világát készülne átölelni neki is úgy tanították – érezzem felismerje megköszönjem
Vajon miért nem
mindegyre azt kérdezem magamtól mi történne ha a világon minden ember ki valamely közösségi platformon ott van egyszerre kitennének egy háborúellenes vallomást jó ideig semmi más nem jelenne meg vajon miért nem – miért nem megy ki minden ember az utcára éljenek azok bárhol is naiv bolondnak néznek mert mindegyre azt kérdezem másoktól de a nők az asszonyok még hallgatnak –
Szente B. Levente (1972) költő, újságíró, a Magyar Kultúra Lovagja, Papp Árpád Búvópatak-díjas, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja. Legutóbbi verseskötete: Tündérkert (2023).