Magyari Barna
Arany János álma
mondat-sövényre fut fel a lelkem asszonyt becézek a papír-kertben formás bájakon érlelő sorok egy kosár titkot osonva hozok világkínjait juhok közt zengve szavait Sinka tereli egybe makacsság jön fel emberi szintre rögeszmét kongat Simonyi Imre versek csuklóján pulzál Csoóri csakis emberül érdemes szólni s közelebb bújva Nagyszalontához vigaszt álmodik bús Arany János
Lapról lapra
nem sétál szabadon nő ha az elme túl sötét helyette az állítmány rak pár csillagot föléd tudatodban a vers-hold tompa rímmel simogat máskor meg léha inger kaparja a sejtfalat mondatoknak díványán lelkes életkép fog át máskor meg a valónál egy-két szókép mostohább megy az emlék az élmény lapról lapra andalog és maroknyi múlt-csiríz önmagammá összefog
Mondatzörejek
mivel te itt vagy meleg van nagyon betűket izzad a papírlapom itt ez a férfi használja eszét mondatzörejek szűrődnek feléd szó-bitumenen kopog a téma millió sejtem lényedhez lép ma nem lankad kedvem munkám van még itt rajtad az édent dúdolom végig
Papír-füvön betű-harmat
a természet suhancai az ősz dekoltázsát lesik míg én mosolyaid között elsétálok pár ingerig létezésed nő ciklonja a szívembe könnyen elért fölingerelt ember-sejtek kifeszítik a szenvedélyt korán ébred ma a lelkem papírfüvön betű-harmat könnyen bejön most az öröm egész lényem Téged hallgat
Magyari Barna (1965) költő, kulturális kutató. Legutóbbi kötete: A lét horizontja (Antológia, 2013).