André András

Heni utca…

_{Lovász Andreának}

Heni az unokánk – pontosabban
mi vagyunk Heni unokái; már szépen
irányít bennünket…
*
Heni ha letép egy virágot: számtalan
tüsszentés nyílik…
*
Minden látogatásunkkor
odasettenkedhetünk Heni kiságyához,
reggeli ébredése után – mindkettőnknek
örül, ám csak Mami karjaiba hajlandó
felköltözni…
*
Némi káröröm, hogy Api karjaiba sem
mindig…
*
De Mami egyszer nagylelkű volt velem:
megengedte, hogy csak én menjek be Henihez,
aki ugyanolyan örömmel nyújtózott felém –
ám a csukott ajtóig sem értünk,
már integetett, s köszönt Maminak.
S hogy nem átallott a kulcslyukon
átrepülni hozzá…
*
Heni hároméves lesz maholnap,
már Ő is gyorsan öregszik.
S egy öreg hölgynek nagy szókincse van,
alig győzi befogni a száját, úgy repkednek
belőle a szavak – egyszer már hallottuk tőle
azt a leleményét is, hogy „basszus”,
bár Mami azt is említette nekem,
hogy ő ugyan már többször sem hallotta meg…
Anyi bevallása szerint mondott már
mélyebbet is. „Az utcán hallja”, tette hozzá
gyorsan… (Hja, kérem, akik a negyedik
emeleten laknak!)
Az utcán is lehet szépen beszélni Henivel,
gonoszkodott Papi gondolatban,
hetekkel később…
*
Heninek sosincs ellenére, hogy ő a forgó világ
tengelye. Mamival néha szabadjára engedjük,
s hogy mit kezd magával, némán figyeljük.

Ugyan mit kezdene; hamarosan szavunkon
fog bennünket…
*
A munkagép-melódiákra hajlamos érzékenynek
lenni: nem átallja billegetni fenekét…
Ám tud még többet is; az épülő óvodánál jártunk,
mikor egy ács-zenész bácsi kezében
fölzengett a motoros-fűrész, és Heni felkért
egy táncra. Ó, én falabú!; csak forogtunk,
forogtunk egyre a szabadtéri táncteremben –
az volt ám az ihletett valcer a Heni utcában!
*
Mami meséli, hogy Heni egyszer ráparancsolt;
most pedig üljünk le és beszélgessünk –
eme dolgot ő persze úgy gondolta, hogy Mami
kezdje a beszélgetést, ki is derült ez bőséges
hallgatás után…
No jó; „mi történt ma az óvodában?”
Hunyorgott a hallgatás, már-már megcsendült a
hooosszúúú csend…
* * *

Hai-kukk

Szél, virágsoron.
Felfűz, s hullat minden színt,
egy-pillanatban.
*
Hajnalka kúszik –
minden kinyílt virága
egy-egy emelet.
*
Hőguta fojtja –
éjszaka bontja szirmát
a fürtös szekfű.
*
Lángnyelvek oltják,
díszparéjlevelek a
perzselő zöldet…
*
A krizantémok
gyökerén alvó színek
tarka álmai.
*
Nyíljék hát szebben
náluk, fehér verbénánk,
kik elemelték…
*
Egy csepp százszorszép
(pár év) az egész udvart
összefröcsköli.
*

_{André András (1955) Martonvásáron él. Kötetei: Mélyhűtött dallam (2000), Köztes anyag (2017).}