Oláh András
monori rekviem
vékonyka gyerek volt a kapuügyeletes munkára alkalmatlan – besorozták mégis hogy agyonnyűtt gyakorlóruhában naphosszat a sorompót emelgesse de neki se ki se be – barbár idők – munkászászlóaljba kényszerültél vasúti síneket és talpfákat cseréltetek fásult beletörődéssel míg az álmatlan hajnal a vaságyak sodronyába nem gyűrte az ablakrácsokat csak egy részeg suhanc pillangókése érte el az ingerküszöböd ám ez a csenevész kölyök közbelépett s a harcot nem engedte lejátszani a gyilkos pillanat lám adott egy esélyt hogy a holtak szemével még visszanézz – ami tegnap volt már mind sötét a levegő elfogyott mégis útnak eredsz a vigasztalan őszi esőben hogy a szétszórt emlékeket végre összeszedd
korrupt idő
kávét rendel a sarki presszóban az ablaknál szeretne ülni de nincs szabad hely – zavarja hogy idegen lett a tér – a korrupt idő lemarta a festéket a falakról s az árnyékot adó fát is kivágták mintha minden emlék merőleges lenne kényszeresen szembesülnie kell a reflexek működésképtelen voltával beharapja az ajkát elképzeli a színeket harangláb alá gyűrt kérdőjelként várja hogy feltámadjon a mogorva csatornafödém csatakosan zilált hajjal baktat az őszi esőben ruganyos járású vadkacsák totyognak a szürkén hullámzó Körös felé talán ha kitakarhatná a holtak szemét kapna még egy esélyt a körbekerített Szacsvay-szobor bólint – még időben vagyunk
rések az időn
nem bírja a szem a különbözőségeket s már csak én látom az emlékekből előhomályló képeket: a homokdomb alján megbújó ligetet a borospincét a nádfedelet a kemencét a szalmazsákot a telepes rádiót a tisztaszobába beszökő alkalmakat a térképpé simított hímzéseket a múltat őrző furcsa szagot ahol ritmusa volt minden napnak a természet szabta az időt s együtt hajladozott a kukoricaszárral a napraforgókóróval a kakaskukorékolással a vasárnapi húslevessel s ahol esténként csikkek parázsló fénye mellett sistergő hullámokon utaztatva szervírozta a szabadnak hitt világ zamatát
Oláh András (1959) költő, drámaíró. Mátészalkán él. Legutóbbi kötete: Fagypont alatt (2020).