Fölötted a tenger; Égi sporttárs; Csontváry önarcképe; Álmokat cserélünk
Fölötted a tenger
Szöllősi Zoltán emlékére
Híven írta egykor barátom,
fölöttem a tenger, ringat ég,
elnyel himbáló lágy vizében,
s ahogy sorsomhoz illenék,
feloldódom a messzeségben,
nem kötnek partok, csónakok,
elmondhatom, másoknak éltem,
mostantól Istené vagyok.
Égi sporttárs
Amikor mélyen alszik,
nagy néha lelépek az ágyról,
félrehúzom a sötétítő függönyt
és felnézek a hajnali égre,
csillagot nem látok, a szemem már
csak szűkülő körökben
képes bármit is bemérni,
de látom, amint lassan elém kocog
a hízott Hold, az égi sporttárs,
puha nyaksállal, zúzmarás trikóban,
ugyan, ugyan, hová, hová
e tompa tempóban a fagyos körpályán,
kérdezném őt, de magamba nézek,
Futásod véget ér, jósolja Kant Hermann
az ablak melletti könyvespolcról,
s bár nem látom még a búcsú célszalagját,
elengedem a sötétítő függönyt,
kocogj csak nélkülem,
fogyni kívánó, drága égi sporttárs,
engem még visszavár
hű társam nyugalmas, békés szuszogása,
dédelget, betakar, bátorít, biztat,
holott nem tudja, mégis ígéri,
sokszor láthatom még
elhízott égi társam
körkörös futását
az örök rekortánon.
Csontváry önarcképe
Azok a mélybarna, firtató szemek,
az a Naputat pásztázó tekintet,
a céltalanság tégelyébe sajtolt
hétköznapok a patikai csendben,
a szökevények forró lihegése
a rejtőzködő, félálmú fasorban,
a színek, a minták, a látomásos
égalj, a műterem zord hűvössége,
a morcos bérc, Tátra romantikája,
arányok harca, kicsinység, magasság,
az iskolák, München, Berlin és Párizs,
a kioktató, irányító mondat:
„Önnek itten már nincsen mit tanulni”,
a kurta jó tanács: „utazzon Délre”,
ahol a hattyúnyakú cédrusok születnek,
a zilált rendből születő minőség
új kételyéhez, hamvas ámulathoz,
ahonnan látszik, nincs már visszatérés,
csak út a szomjas, megfestetlen éghez,
s az ég alatt a baalbeki tevékhez.
Álmokat cserélünk
Ma reggel újra álmokat cseréltünk,
ő legszebb ruháját viselte éjjel,
én függőlegesen, mint űrrakéta,
emelkedtem, de nem volt visszatérés.
Turbók Attila (1943) költő, újságíró.
