Kónya-Hamar Sándor
Fejfának döntött vállal
– Anyám szavai – Fejfának döntött vállal, Ha majd látnod kell: Süllyedve miként távozom, Tartsd távol a gyalázatost, Én elkárhozom – Nekem sem volt több Bűnöm, mint másnak! S most mégis súlyos kételyek ásnak Megmaradt tudatomban. Mert megbocsátani hogyan? Megbocsátani végképp? S nem csak itthagyni a test Kinyújtóztatott keserűségét!? Egy nagy téli délutánon Úgyis összeomlok! S üzennek szememből A lerombolt tornyok: Nem vártam kegyelmet, Se könnyű irgalmat, Sem hamis bocsánatot – S mire a könnyek útját Egy versben megtalálhatod, Befogad a föld. Visszahív az ég. Segítsetek elviselni Elmúlásom szégyenét!
Hószakadás sírba, távozóra
Brüsszelbe kétszer szöktem el Míg édesanyám haldokolt. S a nagy téli délután András napján megokolt! Minden tékozló meglakolt. Hószakadás napja volt. Szívszakadás napja volt. Budapesten ért a hír, Hogy anyám szeme jégzafír Lett, és többé nem köszönt! S rám hagyta az útözönt, Mely magasan a távolba olt. Hószakadás napja volt. Szívszakadás napja volt. Ma sem vígasz A sírba szakadt hó, Bár tiszta, fehér, suttogó. S a hant, miként Gyolcsba göngyölt szív, Lüktet, szólítgat és hazahív.
Kónya-Hamar Sándor (1948) Székelykocsárdon született költő, esszéíró, politikus. Kolozsváron él.