Börtönfeljegyzések Mérei Ferencről
Bevezető
Levéltárosként a 2010-es évek második felében olyan pozícióban dolgoztam,
ahol szoros kapcsolatot kellett tartanom szinte mindegyik központi államigazgatási
szervvel. Ezek egyike volt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága.
Úgy látszik, jó benyomást tehettem rájuk, mert egyszer váratlanul megkerestek:
átadnának néhány olyan személyi jellegű belső iratanyagot, amelyek
az 1956-os perekhez kapcsolódnak. A büntetés-végrehajtási intézetekben, vagyis
a börtönökben az elítéltekről vezetett hivatalos nyilvántartásról volt szó. Ezeket,
alapesetben, nem adják át a levéltárnak, de most kivételt tennének. Természetesen
igent mondtam, és ezzel létrejött az „1956-os elítéltek személyi anyagai
(1956–1963)” megnevezésű levéltári állag (érdeklődők számára a törzsszáma:
HU-MNL-OL-XIX-E-5-b).
Mérei Ferenc személyi dokumentációja
Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus. Párizsban tanult, ahol belépett a kommunista
pártba és hosszú időn át az eszme egyik leghűségesebb híve és legelvakultabb
követője lett. Magyarországra visszatérve többnyire nyelvtanításból
tartotta fenn magát, emellett fizetés nélküli alkalmazásban állt különféle intézeteknél.
1942 és 1944 között munkaszolgálatos, ahonnét a szovjet hadsereghez
szökött át, és hamarosan, mint százados érkezett vissza Magyarországra. 1945
és 1949 között tudta legkönnyebben kamatoztatni pszichológia tudását: először
a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője lett, majd „saját” intézményt kapott Országos
Neveléstudományi Intézet néven. Azonban ennek nem sokáig maradt
az élén: 1950-ben az intézetet felszámolták, Mérei pedig ismét állástalanná vált
– holott nem sokkal korábban, 1949-ben megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát.
Viszont az új hatalmi rendszerben nem tekintettek rá tovább hűséges és megbízható
káderként, kiszorult a párt és a hatalom berkeiből, a bizalmi körből.
Újból fordításokból kellett megélnie.
1956-ban rehabilitálták, és ismét állami intézetekben dolgozhatott, bár nem
sokáig.
Hosszabb ideig maradhatott viszont szabadlábon, mint hasonló cipőben járó
pártonkívüli társai, ugyanis ő is aktív szereplője volt az 1956-os eseményeknek.
A forradalom idején az ELTE bölcsészkar Egyetemi Forradalmi Diákbizottságának
vezetője, majd november 4-e után egyfajta szellemi ellenállási tevékenységbe
kezdett: tervezeteket készített, igyekezett bemutatni a kormányzat valódi
politikai tevékenységét, támogatta a letartóztatottak családtagjait.
A kormányzat meglehetősen hosszú ideig „türelemmel” viseltetett irányában,
két éven keresztül kivártak (bár természetesen megfigyelték), illetve mérlegelték
a vele való bánásmód lehetőségeit. Végül 1958 októberében tartóztatták
le, néhány hónappal később saját pert kapott. A Mérei Ferenc és társai elleni per
elsőrendű vádlottjaként ítéltették el, a „szokásos”, vagyis a népi demokratikus
államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával. Tíz évnyi börtönbüntetésre
érdemesítették. Ez a per egyfajta figyelmeztetés is volt a még mindig
bizonytalankodó értelmiség felé.
1963 márciusának végén, a nagy amnesztia keretében ő is kiszabadult. A továbbiakban
haláláig a tudományos munkásságának szentelhette életét.
Mi történt Méreivel a négy és fél éves börtönbüntetése alatt? Az ő esetében
szerencsések vagyunk, ugyanis volt rabtársa, Litván György1 később megjelentette
a vele kapcsolatos börtönemlékezéseit,2 és így összehasonlítási alapunk is
van a börtönfeljegyzésekkel való összevetéshez. (Ha voltak is fogdabesúgók,
téglák, ezekről sajnos – vagy: természetesen? – nem rögzítenek és ez ezért nem
is olvashatunk semmit a börtöndossziéban.)
Mérei 1958. októbertől 1959. áprilisig tartózkodott vizsgálati fogságban a Gyorskocsi
utcai börtönben. Szabadságvesztését kezdetben Budapesten (a Gyűjtőfogház
ún. Kisfogházában, illetve kórházában), majd Vácott, az Országos Börtönben
töltötte (1959. májustól 1960. áprilisig, a „Lordok Háza”, majd fordító iroda
nem önkéntes dolgozójaként). A váci, 1960. áprilisi éhségsztrájkban való részvételéért
a sátoraljaújhelyi fegyintézetbe szállították (varroda). Itt kapott agyérgörcsöt,
ezért a váci rabkórházba került. 1960. novembertől 1963. március 30-ig
újra a Gyűjtőfogházban raboskodik (1961-től a tanári csoportban).
Mint a börtönfeljegyzésekből kiderül, Sátoraljaújhelyre valóban azért került,
mert, ha röviden is, de részt vett a börtönsztrájkban. Litván erre így emlékezett
vissza: „Méreivel akkor éppen közös zárkában voltunk – s igen nehéz döntési
helyzetben, a kettős kötöttség állapotában. Megértettük az elkeseredett fiatalokat
– a fel-felröppenő, kivált Déryre3 vonatkozó antiszemita utalásokat már
jóval kevésbé –, de barátaink [értsd: a részleges amnesztiával ekkor távozók]
szabadulása ellen persze nem akartunk sztrájkkal tiltakozni. A második nap
reggelén viszont megtudtuk, hogy az éhségsztrájkolókat levitték a Doberdónak
nevezett nedves pincezárkákba, s ez ellen már tiltakozni akartunk. Mérei, akit
a reggeli osztáskor a buta és ambiciózus körletparancsnok kissé még provokált
is, egy másodperc alatt döntött az éhségsztrájk mellett […] A sztrájk hamar lezajlott,
hiszen nem reális tétje, hanem demonstratív szerepe volt.”4
A börtönfeljegyzések abban is egyeznek a szemtanú leírásával, mely szerint
Sátoraljaújhelyen megpróbáltattak vele valamiféle fizikai munkát végeztetni,
s varrodai munkára osztották be. Eredménytelenül. „A varrógéptől azonban
idegenkedett. A varrógépen a nyolcórán keresztüli munkát fárasztónak találta.
Munkateljesitménye nagyon alacsony” – jelezte az illetékes bv-tiszt. Érdekes,
hogy ezt az alacsony értéket 15-20 százalékban állapította meg, míg mások
ennél is kevesebbre emlékeztek. „Mérei tipikus tudósember, aki semmiféle géphez
nem ért” – írta Litván –, „s ezt a smasszerek is valamennyire akceptálták,
s nem akarták egyik brigádba sem beállítani, mert ott brigádban dolgoztunk,
és a brigád teljesítményét lehúzta volna. Azt mondták neki, hogy járjon körbe,
és ami darabok leesnek, azokat varrja össze. A fiúk látták, hogy a dolog reménytelen,
de azért annyit mégis megtanítottak neki, hogy két izét összevarrjon,
s miközben mi tonnaszám ontottuk az elkészült ágyneműt, Feri hat óra munka
után egy kis összetekert darabot vitt a hóna alatt, végigvonult a termen, és azt
mondta: »iszonyatos csapást mértem az imperializmusra«. Hát ez volt a Mérei
fiú esete a varrodával.”5
Viszont az a tény, hogy Sátoraljaújhelyen komolyan megbetegedett, a börtönfeljegyzésekből
nem derül ki. A megfelelő rovatba nem írták be a börtönkórházi
kezelés időtartamát, és a feljegyzésekben is csak utalnak arra, hogy
szívbetegségével (!) gyakran jár orvosi kezelésre.
Holott súlyos agyérgörcsöt kapott, s hetekig küzdött az életéért, beszéd- és
mozgásképessége visszanyeréséért. Az utókor interpretációja szerint az esetleges
halálának nemzetközi következményeitől tartó hatóságok vitték vissza Vácra.
(Ez sem szerepel a feljegyzések között.) Azonban kezelést itt is alig kapott, s csak
lassan gyógyult.
Az is közismertnek tekintett információ róla, hogy öngyógyításként kezdi
írni – ácsirónból gyártott titkos ceruzacsonkkal, rabtársai gyűjtötte WC-pa-
pírra – négykötetes Lélektani Naplóit,6 melyeket részletekben csempésznek ki
a börtön falai közül. E mű élményének egyértelmű háttere a börtönben töltött
időszak.
A börtöndossziéjából más is kiderül, bár sajnos csak röviden. Fennmaradtak
azok az engedélyokiratok, amelyek bizonyítják, hogy vizsgálati fogsága idején,
a zárkájában nemcsak könyveket tarthatott, hanem ami ennél is fontosabb:
füzetet-papírt-ceruzát, és egy kis asztalt is biztosítottak számára. Legalábbis
ekkor még. Az sajnos nem derül ki, hogy az ekkor rögzített írásműveknek mi
lett a sorsa.
(Az is érdekes, hogy kezdetben néhány további kedvezményben is részesült.
Engedélyezték számára, hogy élelmét a zárkájába bevihesse, és a kintről beküldött
cukrot, déligyümölcsöt, cigarettát is beadták számára. Éjszakára melegítőruhát
vehetett fel, sőt engedélyezték azt is, hogy „amig szem megbetegedése
tart éjszaka a szemét zsebkendőjével eltakarja a villanyfény ellen”.)
Szintén az utókor interpretációi közé tartoznak azok az közlések, amelyek
a rabtársainak szemináriumokat tartó, nyelveket tanító, és a „hedonista alapokon
álló” „Élvezd a börtönt” mozgalmat megindító Méreiről szólnak. A börtönfeljegyzések
viszont arról tájékoztatnak bennünket, hogy aktívan részt vett a büntetés-
végrehajtás munkatársainak szakszerű képzésében, az oktatási anyag
összeállításában. A BV Nevelési Osztálya számára didaktikai és neveléslélektani
munkát végzett.
Az öt évig tartó börtönéletét fogvatartói is dokumentálták.
A büntetés-végrehajtás korabeli személyi nyilvántartása egyfajta kartoték,
az ilyenkor szokásos adatoknak űrlapszerűen elrendezett rovatokkal. A név,
a családi és a foglalkozási adatokon kívül felvitték a letartóztatás idejét, bűntársainak
nevét, a raboskodás helyeit és idejét, az egészségi és fegyelmi adatokat
stb. (Természetesen a személyi leírás is helyet kapott. Mérei esetében: magassága
165 cm, szeme szürke, álla előreálló, szemöldöke barna, bajusza borotvált,
homloka keskeny, fogazata „potoltak”, hajszíne barna „ősszes”, szája egymást
fedő, arcformája lefelé keskenyedő, orra „hulámos orr éll”, szakálla borotvált.
Különleges ismertetőjele: arcán ekcéma látható.)
Osztályhelyzete: értelmiségi. Tanult mestersége (szakképzettsége): egyetemi
tanár (a fedlapon a könyvtáros szakma szerepel). Katonai viszonya 1945
előtt: „munkaszolg[álatos]”, 1945 után: százados. 1945 előtt a KMP tagja volt.
„Bemondása szerint büntetlen.” Bűncselekménye: „szerveszkedés”. Bejegyezték
a börtönök közötti átszállítások időpontját, az összkedvezmény elvonások okát
és időtartamát.
Rögzítették a bűncselekményért kiszabott ítélet rövid indokolását is, azonban
a legnagyobb helyet a „Feljegyzések: a letartóztatott magatartásáról, fejlődéséről”
megnevezésű rész tette ki. Ezen belül „A nevelő értékelései” rovatban átfogó
jellegűnek szánt jellemzéseket állítottak össze.
Ez számunkra a leginkább érdekes.
Mérei Ferencről átlagos „mennyiségű” feljegyzés készült (valamivel kevesebb,
mint Bibó esetében), azonban a röviden leírtak nemcsak (vagy talán egyáltalán
nem) az elítéltet minősítik és jellemzik, hanem az adott kort. Az adott
kor emberét. A börtönök nevelőtisztjei – úgy tűnik – komolyan vették hivatásukat,
és figyelemmel kísérték elítéltjeik közösségi magatartását, politikai haladását.
Legalábbis az elvárásaik erre irányultak.
Mérei esetében is tisztában voltak a vádakkal, valamint az ítélet tartalmával.
A börtönben töltött évek során azt fürkészték: mennyiben módosult az elítélt
véleménye. Ha nem, csalódottak lettek – főleg az ő esetében, akinek kommunista
múltja tiszta lap volt előttük. Az elhajlás, eltévelyedés felett ki is fejezik
sajnálkozásukat. Kíváncsiak voltak arra is, milyen ember az elítélt, milyen a jelleme,
természete. Igyekezte is megismerni, és lakonikusan összefoglalni.
Eközben nem örkényi ötperceseket alkottak – inkább Rejtő Jenőit, és ezért
néha olyan érzése van az embernek, mintha Török Szultán valamelyik levelét
olvasná.
Nyilvánvalóan nem elvárható, hogy egy „bv” intézet munkatársai tudósi
ismeretekkel rendelkezzenek, azonban mégis megdöbbentő, hogy egy körülbelül
négyelemis tudásszinten szerették volna átnevelni a fogvatartottakat.
A közlés jellege
A „Feljegyzések” rövidebb-hosszabb bejegyzéseit szinte betűhíven közlöm.
Semmin se változtattam, még az egyértelmű elgépeléseken, vagy egybeírásokon
sem. A szövegek egy része kézzel íródott, ezeket dőlt betűvel közlöm. A másik
részük írógépen készült, amely esetben nem lehet tudni, hogy eredetileg
tartalmazott-e „í”, „ú” vagy „ű” betűt. Az „ő” betű biztosan megvolt, ugyanis
ezt – következetlenül bár –, de használták. Több esetben látszik, hogy a félregépelt
betűre utólag ráverték a helyeset, ez esetben ez utóbbit szerepeltetem. Viszont
minden más esetben meghagytam az eredeti betűket, elgépeléseket, értelmetlen
szavakat, betű- vagy központozási hiányokat. A rövidítéseket sem oldottam fel,
kitalálhatóak.
A bv-tisztek, nevelők neveit csak kezdőbetűkkel jelzem.
Szövegek
Az ítélet indokolása:
1956. okt. ell. forr. BP. Népi dem. áll. rend, megdöntése-szervvezetése
1957-végéig azért szervezkedtek hogy Nagy Imrét a felelőségre vonás alól kívonják
A nevelő értékelései:
1960.4-7. o. B. Vác
1959-6-tól-hótól ismerem, a Műfordítóba dolgozik, az ottani munkáját jól látja el, a magatartása
ellen kifogás nem merűlt fel egész 9-hóig a zárkán való hanyag, rendetlen körlete
végett lett felelőségre vonva.
Ekkor ő támadóan lepett és azt mondta itt nincs betartva a Szocialista törvényességet,
az az itt miért van még mindig rácsos beszélő.
Ez ügybe a Nev tiszt és a [olvashatatlan rövidítés] elvt. is foglalkozott vele, és ígéretet
tett a megváltozásra.
H. L.
60-1-10-én
B. Róbert 476-030. elítélt azt állította róla, hogy tagadja a proletár internacionalizmust,
és a Nyugati Burzsuát ill. a jobb oldalt támogatja, az 1956-okt.i ellen forradalmat, csak
tiszta forradalomnak tekinti.
H. L.
60- 4-6-án
Elbeszélgetésnél, egészkomolyan és határozottan az állította ő a Nagy Imrével elkövetett
cselekményét teljes egészébe elítéli, és ezért megérdemli a büntetését, majd pedig azt is
helyteleníti, hogy még 1957. végén is azon voltak hogy Nagy Imrét megmetsék.
A jelen polítikai meglátása helyesli a jelen polítikáját, és azt álítja a Népi demokráciának
ő nem ellensége, örül annak és hogy kinti életbe jó az emberek megélhetése.
Ő azon csodálkozik, vagyis nem tartja szükségesnek azt hogy a népi demokrácia oj erős
és ép ezért miért van szükség börtönre, de ha már van is miért kell a megszégyenítő rács
a beszélőn, azon belül hamár politikai elítéltek úgy miért nem kaphat politikai lapot,
amitől tájékozódnának.
Tehát egy kritikus ember, ami ezt még alá támasztja 1 nap éhség sztrákolt 60-4-8-án,
színpátiából, mivel a tömeges sztrák szervezőket meg fenyitették. habár ő zöldségnek
mínősítette a sztrájkot, és mégis velök tartott.
H. L.
60. 4. 5-ével kelt, 9932-1-106-1960-számú, BM O. pkságnál kért át íratra 960-4-11-én
a választ megadtam, Nem javasoltam hazúlról való könyvek beadását.
H. L.
60-4-hó-7-9-közötti Sztrájk hangadója volt.
H. L.
1960. IX. 19én Ellenőrizve
feljegyzést folytatni
Nevelő foglalkozások során elmondotta,hogy a Váci éhségsztrájkban való részvételét
szolidaritásból tette és azt az „ emberi humanizmusa diktálta,mivel
azokat az elitélteket akik először léptek éhségsztrájkba megfenyitették és elkülönitették.
Ezt a tiltakozásukat eredményesnek tartotta,mivel kélsőbb a „ doberdórol
” ezeket az elitélteket kiengedték.
Ideológiai téren tipikus revizionista. Ő maga is ennek tartja magát.Ebből kifolyólag
számtalan helytelen és káros ideológiai elképzelése van.Ma is helyenek
tartja nagy Imre hazaáruló tevékenységét,annak ideológiai elképzeléseit.
Büncselekmény hibájául csupán azt jelölte meg, hogy hiba volt 1956.november
4.e után mindent elkövetni Nagy Imre megmentésére.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy egy ilyen komoly tudományos és társadalmi
funkció birtokában hogyan lehetett ugy viselkedni ,ahogyan ő tette,akkor
elmondotta hogy sorozatos jobboldali revizionista tevékenységének okát abban
látja,hogy nyugati,Párisi egyetemi évei során szerezte ezeket.
Nevelés elméleti kérdésekről beszélgetve elmondotta azt,hogy ő elsősorban
a nyugati lélektani elméletet ismeri és tartja haladónak és tudományosnak.
Lezárva. B.
Közkegyelemmel szabadult 1963. III.28-án
U.
B. M. Országos Börtön
Sátoraljaújhely
Nevelői vélemény
Mérei Ferenc 476-114. tlsz. elitéltről
Mérei Ferenc elitéltet 1960, április 21.-én,a Váci Országos Börtönből egy év
összkedvezmény elvonás fenyitéssel szállitották át a fenti börtönbe.
Az átszállitást követő nevelői foglalkozások során az étkezés és munkamegtagadásban
való részvételről elmondotta,hogy azt szolidritásból tette. Ezt a tettét
„Humanizmusa” diktálta,mivel a fegyelemsértőket fegyelmileg felelőségre
vonták. ideológiai téren még ma is helytelen,káros nézetei vannak. Helyesnek
tartja Nagy Imre ellenforradalmi tevékenységét,revizionista nézeteit.Helytelennek
büncselekményével kapcsolatban csupán azt tartja hogy 1956.november
4.-e utáni időben mindent megtett Nagy Imre megmentésére. Ebből következik
az is,hogy büncselekményével kapcsolatban,kellő megbánást nem tanusit.
Sorozatos jobboldali,revizionista tevékenységének okát nyugati államok egyetemein
való tevékenységében látja.
Sátoraljaujhelyen azt atapasztaltuk,hogy a magatartási szabályokat igyekszik
megtartani. Az Őrséggel szemben tisztelettudó, fegyelmezett.Ezért 1960.
julius 27.-én munkába állitottuk a Fehérnemügyárban.A varrógéptől azonban
idegenkedett.A varrógépen a nyolcórán keresztüli munkát fárasztónak találta.
Több esetben szivbetegségére panaszkodva orvosi kezelésre járt.Munkateljesitménye
nagyon alacsony.A szallagban dolgozó egy egy elitélt számára előirt
teljesitménynek csupán 15–20 %-át volt képes teljesiteni.Mivel az egy hónap
tanuló idő lejárta után ugy látszott,hogy ebben a munkánban nem képes eredmények
elérésére,továbbá a munkában is esetenként rossz-ul érezte megát leváltottuk.
A zárkában elitélt társai körében csendes,meghuzódó magatartást tanusit.
Sátoraljaujhely,1960.szeptember 7.-én.
B. L.
(B. L. bv. fhdgy)
nevelőtiszt
Országos Börtön
Budapest
Jellemzés
Mérei Ferenc 476-114 tlsz. elitélt a börtönbüntetése alatt egyesetben volt fenyitve
1960 áprilisban 1-év összkedvezmény elvonást kapott a Váci események miatt.
A munkához való viszonya kifogástalan, kiváló szorgalommal végzi az uj tanév
anyagainak összeállitását és egyes előadások megszerkesztését. a kiváló
munkájáért 1961 novemberben 60-perc jut. beszélőt, és 1962-ben pedig 2-esetben
kapott 30-30 perc jutalom beszélőt.
A börtönben tanusitott magatartása a Váci eseményektől eltekintve példás.
A személyi állománnyal és az elitélt társaival szemben fegyelmezett és tisztelettudó.
Az elitélt társaival közös megértésben él és igyekszik az elitélt társainak minden
segitséget megadni a tanulás terén.
A börtön szabályait maradék nélkül betartja és az elitélt társait is igyekszik arra
tanitani, hogy ők is azon legyenek, hogy a börtön szabályait betartsák.
A politikai állásfoglalása nem ellenséges, ilyen megnyilvánulást nem tapasztaltunk
nála.
A megnyilvánulásai azt igazolják, hogy hasznos tagja lehet szabadulása után
a társadalmi rendszerünknek.
Budapest 1962 szeptember 18.
S. I. bv. őrm. nevelő
Feljegyzés
Mérei Ferenc 476-114
Pszichológia szakos egyetemi tanár. Komoly felkészültségü, nagy gyakorlattal
rendelkező pedagógus. Munkáját lelkiismeretesség és alaposság jellemzi. Az
elmúlt tanévben 2 osztály osztályfőnöke is volt. E mellett matematikát és földrajzot
tanitott. Osztályaiban jó eredményt ért el. Az elmúlt tanévben több rendtartási
és módszertani kérdést dolgozott ki. Közösségi munkából elsők között
vette ki a részét. Pedagógiai feladatokon kivül a kulturbizottság munkáját is
segiti és pártfogolja. A diafilm vetitésnél ügyesen szőtte be előadásaiba azokat,
a tanulók előtt még kétesnek minősithető, meggyőző érveket, amelyek akár az
ember eredetével, akár a világ kialakulásával kapcsolatosak voltak. A nyári
tanfolyam idején a didaktikai szakcsoport vezetését látta el igen eredményesen.
Közremüködése a rendtartás kidolgozásánál, az alapismereti I. és II. tanfolyam
tanmenetének elkészitésénél, a módszertan kidolgozásánál alapvetően hozzájárult
a bv. nevelőmunka eredményességéhez,
A megtartott előadások során sok új hasznos szempontot vetett fel. Ezen kivül
szakmai szempontból a térképrajzolócsoport munkáját is ellenőrizte és javitotta.
A tanári csoport közösségi életének kifejlesztésében vezető szerepe volt.
Betegsége következtében ideges természetü, de előljáróival és munkatársaival
szemben uralkodni tud magán. Magatartása ellen nem merült fel semmi különösebb
kifogás. Körletét rendben tartja. Munkája és magatartása alapján több
esetben parancsnoki dicséretben és különböző jutalmakban részesült.
Budapest, 1962. december 17-én
N. F.
(N. F. bv. fhdgy)
Sárosi László
Jegyzetek
1 Litván György (1929–2006), történész. Kommunista párttag, 1954-től Nagy Imre híve. A Méreiféle
perben ítélték hat év börtönbüntetésre. 1962-ben szabadult. Könyvtárosként, majd a Történettudományi
intézet munkatársaként dolgozott.
2 Litván György: Mérei Ferenc a börtönvilágban. Budapesti Könyvszemle, (11.) 1999., 1. szám.
3 Déry Tibor (1894–1988), író, költő. Az 1957-ben kapott kilencévi börtönbüntetését 1961-ben
felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott. Börtönidőszakának nagy részét Méreivel
együtt töltötte.
4 Litván György: Mérei Ferenc a börtönvilágban. Budapesti Könyvszemle, (11.) 1999., 1. szám.
58–60. Litván az ’56-osok közötti ellentétre utalva hozzáteszi: „A volt »revizionisták« vagy
nagyimrések közül alighanem Méreinek sikerült leginkább áttörnie a másfajta 56-os csoportok
és egyedek bizalmatlanságán vagy fenntartásain.”
5 Litván György: Mérei Ferenc a börtönvilágban. Budapesti Könyvszemle, (11.) 1999., 1. szám.
61–63.
6 A kötetek 1985-től jelentek meg.
Keresztes Csaba (1976) levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltáros-
főtanácsosa.