Gál István irodalomtörténész a Pásztortűz 1939. szeptemberi számában közzétett esszéjében – Paget, Erdély angol honpolgára – emlékezett arra, hogy címbeli hősének száz évvel azelőtt jelent meg Hungary and Transylvania, with Remarks in their Conditions, Social, Political, and Economical (Magyarország és Erdély leírása,
Salföldi beszélgetés Somogyi Győző grafikussal, festőművésszel
– Nem óhajt bejönni, méltóságos báró úr? – kérdezte a pincér a törzsvendégnek kijáró figyelmességgel. – A teraszon forróság van.
– Várom Madách barátomat. Amint megjön, bemehetünk. De ne feledje, hogy az efféle megszólítást nem szeretem! Különben is, itt maga a főúr. –
Madách Imre Az ember tragédiájának falanszter jelenetében hangzik el...
A Bak jegyében
Monológ egy kőfal előtt
Római nő dala
1991. október 22-én ismertem meg Zsút. (Teljes nevét nem írom le, és a történet legfontosabb szereplőit sem a valódi nevükön fogom szerepeltetni.)
Ajtórésbe csúsztatva a távirat:
„Nagymama meghalt. Anyátok.”
A blankettáról ragasztott betűk
üvöltenek rám. Eleven sakálok.
Három zeneszerző, ill. művészetük állt és áll ma is legközelebb hozzám...
Albert Gábor negyedfélszázad oldalas levélgyűjteménye...
Nagy múltja van az ünnepi könyvhétnek, kész történelem a kilencvenediken túl, a századik évforduló felé araszolva. Az 1929-es kezdetektől hírverése volt a könyvnek, igyekezet az olvasás szenvedélyének táplálásához...
Tudod, hogy nincs bocsánat.
Maradj velem, lélegezz, ismételd,
mondd utánam: nem én vagyok,
aki nem fizet meg.
-
„Már bocsánat, de ezt a hangot,
a vodkával, még kikérném.”
