Gál István irodalomtörténész a Pásztortűz 1939. szeptemberi számában közzétett esszéjében – Paget, Erdély angol honpolgára – emlékezett arra, hogy címbeli hősének száz évvel azelőtt jelent meg Hungary and Transylvania, with Remarks in their Conditions, Social, Political, and Economical (Magyarország és Erdély leírása,
„Az önkéntes száműzetés lelki gyakorlata elkezdődött” – tulajdonképpen ezzel a mondattal kezdődik Cs. Szabó László írói pályája.[1] Ez az életmű megelőlegezett önértelmezése: önkéntes száműzetés. De hát miért lép erre a szokatlan útra? Rögtön megadja a választ is a szerző: „Az élet ellenállás,
2020 júniusában olvastam Szabó Zoltán művét (Járfás Ágnes francia fordításában L’Effondrement címmel jelent meg Párizsban, az Exils Kiadónál, 2002-ben – a ford.).
1. Utcabál
2. Azóta tériszony
3. Örök szabadságom, első szerelmem
4. Tanyasi iskolában
5. Lakiteleki sátor
Végzés után több foglalkozást is kipróbált, de egyik sem volt megfelelő számára. Egy ideig irodai segédként dolgozott egy cégnél – papírokat válogatott, bélyeget ragasztott, pecsételt; de kinek tetszene egy ilyen munka?
Ha végigtekintek pályáján – úgy is mint eszmetárs és barát, maholnap negyvenhét éve ismerjük egymást ...
Mikszáth Kálmán írói munkássága alatt soha nem titkolta, hogy ...
Amikor K. korán reggel hazaérkezett, és kocsijával ráhajtott a rövid, befagyott kapubejáróra, megpillantotta a madarat.
Nehéz volna bekeríteni, körülhatárolni Tóth László eddigi életművét. Költő: elsőrendűen és mindenképpen – megfellebbezhetetlenül. S aztán még mi minden…, mi minden keltette fel érdeklődését hetven éve alatt…
1963. NOVEMBER 25. hétfő. Premier-hiányos nap. A vidéki színházak java szabadnapos, a fővárosban pedig vékony a repertoár. Az Erkel Színház Lajta Lajos-estet hirdet, a Nemzeti a Macbethet, a Madách a Simon Machard látomásait (Brecht), a Víg a Hátsó ajtót...
Mostantól abban a hazugságban kell élnem, hogy meghaltál. Téged a világ halottnak tekint, és a holtak közt tart számom.
