Gál István irodalomtörténész a Pásztortűz 1939. szeptemberi számában közzétett esszéjében – Paget, Erdély angol honpolgára – emlékezett arra, hogy címbeli hősének száz évvel azelőtt jelent meg Hungary and Transylvania, with Remarks in their Conditions, Social, Political, and Economical (Magyarország és Erdély leírása,
1945 őszén egy rémült kisfiú lépett be a nagykanizsai piarista gimnázium első osztályába. Leendő osztálytársai már otthonosak voltak a könnyen áttekinthető rendben, kiismerték magukat az épületekben, találkoztak tanáraikkal...
Jó okot szolgáltatott a már elhatalmasodott közösségi magány...
majd eljön az a pillanat is… hogy valamit...
Mi lesz ezzel az írással? Évtizedekig íródik, hányódik, mint Sinkó Ervin kálváriát járó műve, az Egy regény regénye? Önismétlés?...
Kezdetben a Balassák Bogarasban laktak,
réges-régen pedig Kékkő (Modrý Kameň) volt a fellegváruk.
„Már szintén az idő vala kinyílásban”:
a Balassák kékkői várában fennmaradt levéltár bőven szolgál iratokkal és a tatárjárás előtti oklevelekkel is...
Mennyire más leírva és kimondva. Shakespeare Vilmos nyelvét a kontinensről érkezők...
Madách Imre születésének 200. évfordulójára emlékezünk...
Egy akkor még nem tudhattam, hogy megoldhatatlan vagy reményem szerint mégis megvalósítható feladat elvállalásának...
Elenyésző nagy egész
XI.Rázkódik
Elszabaduló nyár
Szent András napja szabdal
„Halott férfi nem erőszakol nőt!”, „Minden férfi hülye, a tied is!” „Szabadíts meg a gonosztól, tégy minket leszbikussá!”...
