Gál István irodalomtörténész a Pásztortűz 1939. szeptemberi számában közzétett esszéjében – Paget, Erdély angol honpolgára – emlékezett arra, hogy címbeli hősének száz évvel azelőtt jelent meg Hungary and Transylvania, with Remarks in their Conditions, Social, Political, and Economical (Magyarország és Erdély leírása,
„Északi ember vagyok”, ébredek nyárdélutáni álmomból, valahol a kontinens közepén, ezzel a verscímmel ocsúdok egy olyan szendergésből...
Az ultranacionalista, kommunista, román párthatalom évtizedek óta nemcsak azon mesterkedik, hogy Erdélyben a magyar, illetve a zömében magyar városok magyar jellegét megszüntesse, hanem a temetőinkre is rávetették a szemüket...
Angolpark
Sűrű
Hétköznapi vers
Etetnék
A halász és a fiúgyermek
Néhány gondolat Gecse Géza: Orosz nagyhatalmi politika, 1905–2021 című könyve olvasása közben
1945 őszén egy rémült kisfiú lépett be a nagykanizsai piarista gimnázium első osztályába. Leendő osztálytársai már otthonosak voltak a könnyen áttekinthető rendben, kiismerték magukat az épületekben, találkoztak tanáraikkal...
Jó okot szolgáltatott a már elhatalmasodott közösségi magány...
majd eljön az a pillanat is… hogy valamit...
Mi lesz ezzel az írással? Évtizedekig íródik, hányódik, mint Sinkó Ervin kálváriát járó műve, az Egy regény regénye? Önismétlés?...
Kezdetben a Balassák Bogarasban laktak,
réges-régen pedig Kékkő (Modrý Kameň) volt a fellegváruk.
„Már szintén az idő vala kinyílásban”:
a Balassák kékkői várában fennmaradt levéltár bőven szolgál iratokkal és a tatárjárás előtti oklevelekkel is...
